Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 2. A csapadék
2.4 A hétakaró felhalmozódása és olvadása A vízgazdálkodás alapvető célkitűzése a vízfolyásokban lefolyó vízkészletek és a vízigények időbeli eloszlásának összehangolása. Ezt a célt a technika legnagyobb-szabásu alkotásai közé számitó völgyzárógátakkal is általában csak egy-egy viszorylag kis vízgyűjtőterületre lehet elérni. A természet vízháztartásának erre a célra sokkal egyszerűbb és hatékonyabb eszköze van: a hótakaró. Ha a viz 0 C° alatti hőmérsékleten is cseppfolyós maradna, a szárazföldekre hulló téli csapadékok a növényi élet számára tel jesen kihasználatlanul jutnának vissza az óceánokba. A hótakaró a legtökéletesebb víztározó, mert a csapadékot - a szél okozta ki- sebb-nagyobb átrendeződéstől eltekintve - a lehullása helyén zárt ja vissza, ami a korszerű vízgazdálkodásnak és talajmüvelésnek is elsőrendű célkitűzése. Magyarországon az évi csapadéknak 10 - 30 %-a hullik le hó alakjában. A hótakaróban tározódó maximális vízkészlet ennek nint egy felére-harmadára becsülhető, mert a hó egyrésze közvetlenül a lehullás után, illetve az azt követő napokon elolvad, kis része elpárolog. Az ország területét boritó hótakaró vizegyenértéke át lagos években igy is megközelíti a Balaton 2 milliárd m^-r<yi vízkészletét. A hótakaróban tározódott vízkészlet megállapításához a hótakaró vastagságán kívül ismerni kell a hó sűrűségét (térfogat- súlyát) is. A frissen hullott hó sűrűsége 0,08 - 0,14 g/cm^ és a tavaszi olvadás időpontjára 0,20 - 0,40 g/cm^-re növekszik. A hótakaró olvadása a közvetlen napsugárzás és a meleg levegővel való érintkezés következménye. A hótakaróra hulló meleg esők szállította hőmennyiség hatása e két tényező mellett eltörpül. Az esőzésnek inkább a hótakaró fellazítása, a sugárzásnak és a meleg levegővel való érintkezésnek kitett felület növelése által jut közvetett szerep a hóolvadásban.- 3? -
