Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 3. A párolgás
3. A PÁROLGÁS Az 1.3 pontban láttuk, hogy a Földfelszín sugárzási mérlegének 83 %-a térszín és a légkör közötti vízforgalom fenntartására, vagyis a felszíni és a felszín alatti vizek elpárologtatására használódik fel. Amig a csapadék közvetlenül tapasztalható és egyszerűen mérhető folyamat, a párolgást közvetlenül nem tudjuk érzékelni, és ez idő szerint megfelelően mérni sem. A legtöbb vizpéra közvetlenül a szabad vízfelületekről - az óceánokból és a szárazföldek felszíni vizeiből - jut a légtérbe. A vízzel bőven ellátott szárazföldi területeken a növényzet és a talaj együttes párolgása, az évi összeget tekintve, általában nem különbözik lényegesen a szomszédos vízfelületekétől. Ha a felszíni talajrétegben nincs folyamatosan biztositva a növényzet számára kívánatos vizkészlet, a szárazföldi területeken lényeges különbség lehet a lehetséges párolgás (potenciális eva- , potranszspiráció) és a tényleges elpárolgás között. Bz az oka, hogy az óceánok párolgása fajlagosan (területegységre vonatkoztatva) általában lényegesen felülmúlja az azonos szélességi övezetben fekvő szárazföldi területek párolgását. Amint a 3-1. ábrán látható, különösen nagy a két adat eltérése a száraz éghajlatú, sivatagi területek övezetében.- 3á -
