Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

ben végzett mérések alapján megszerkesztett vizhozamgörbét a régebbi évekre illetve évtizedekre is alkalmazhatjuk, ha a ténylegesen észlelt vízállások helyett a grafikonról leolvasható "egyenértékű" vízállásokat vesszük alapul.

Kisesésü, síkvidéki vízfolyásokon a befogadó illetve a betorkolló vízfolyások duzzasztó vagy leszívó hatása, vagy a duzzasztómüvek üzeme 50 - 100 km-nyi távolságra is befolyásolja a vízállások és vizszinesések alakulását. Ilyen szakaszokon a nyilvántartani kívánt szelvény £ vízhozama a H vízálláson kivül az J vizszinesés alakulásától is függ, amelyet valamely lejjebb fekvő /vagy két közrefogó/ vízmérce egyidejű vízállásaival lehet jellemezni. A mérceleolvasási hibák hatásának csökkentésére a segéd mércét /vagy mérce párt/ úgy lehet kiválasztani, hogy a A H = H - H /vagy H- - H / különbség 20 - 25 cm-nél ne legyen kisebb. Bő mérési adatanyag esetén a

ä = * (5 , HJ /8-3/

vagy a

£ = f (H , A H) /8-V

összefüggés szerinti közvetlen kiegyenlítés is célra vezethet [102], [103, 50-51. lap].

Viszonylag kisszámú mérési adatból is általánosítható érvényű kapcsolathoz lehet jutni, ha az esésváltozások hatását a

m k

összefüggésnek megfelelően vesszük figyelembe, ahol a null index a duzzasztás /leszívás/ nélküli állapothoz közel álló viszonyokat jellemez [lOA], Minthogy a természetes vízfolyások hosszabb szakaszai esetében a sebesség- magasság változásainak a hatása nem számottevő, vagyis az energiavonal a vizszinnel párhuzamosnak tekinthető, az "m" kitevő a hidraulikai meggondolásoknak megfelelően 0,5. A hosszabb szakaszokon észlelt AH vizszinkülönbségek hányadosának "k" hatványkitevője azonban számottevően eltérhet 0,5-től, mert a nyilvántartási szelvényre jellemző J helyi esés

182 -