Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből
sótartalom miatt a növény fejlődése megakad. Minthogy a szikesek területe több mint 600.000 katasztrális hold, ezek csökkent termőképességét a hazai mezőgazdaság erősen megérzi Előadottakból látható, hogy az öntözésnek hazánkban nem az a szerepe, ami a csapadékhiányos subtropusi országokban/India, Egyiptom, Kalifornia, Belső Ázsia stb./ van, ahol mezőgazdasági termelést csakis öntözéssel lehet folytatni. Nálunk az öntözés nem a termelés lehetővétételére kell, hanem a hiányzó nyári csapadék pótlására szolgál és az egyenletes, biztos termések lehetőségét adja meg. Éppen ezért a magyar öntözések vízszükséglete is kisebb, mint egyes tengerentúli országokban, annyival is inkább, mert alföldi talajaink nagy része kötöttebb és az ilyen talajokon a túlöntözés veszedelme is közelállóbb. Ezt a körülményt azonban szerencsésnek kell jeleznem mert folyóink vízhozama a nyári hónapokban eléggé alacsony és az öntözésre szolgáló vízmennyiséget sem könnyű előteremteni . Szakközegeim az általános tervezés során erre a körülményre is kellő figyelmet fordítottak és az öntüzőművek úgy vannak tervezve, hogy a növényzet vízigényét a vízhiányos nyári hónapokban is teljesen kielégítsék. Mielőtt az öntözőművek tervezésének általános szempontjaival foglalkoznék, ki kell térne.n arra, hogy az öntöző berendezések megépítését miért tekintem állami feladatnak, noha maga az öntözés, mint a vízhasznosítás általában, haszonhajtó gazdálkodási mód. Ennek oka az, hogy mint köztudomású, az öntözéses gazdálkodás elterjedéséhez és meghonosodásához hosszú időre van szükség. Ahol a viszonyok ezt megengedték, mint pl. Franciaországban, Észak-Itáliában vagy Kínában, az öntözések magántörekvéssel fejlődtek. Az ilyen fejlődés azonban igen lassú és századokig is eltart. Ott, ahol az öntözéses gazdálkodás gyorsabb bevezetésére volt szükség, mindenütt állami beavatkozás történt. A lombardiai öntözések gyors fejlődése a XIX. században az állami Cavour-csatorna megépítésének következménye volt és a délfrancia öntözések mult
