Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

századbeli fejlődése is bizonyos mértékű állami támogatással történt. A nagyarányú öntözések bevezetését úgy Indiában, mint Egyiptomban az angol kormány tette lehetővé s az öntözőművek megépítését ugyancsak állami feladatnak tekintették Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Mint az előzőekben vázoltam, a magyar öntözéses gazdálkodás elterjesztésére nem áll túl hosszú idő rendelkezésünkre s ha a jövőben szükséges öntözések lehetőségét biztosítani akarjuk, az öntözőműveket éppen úgy az államnak kell létesítenie, mint a nálunk tőkeerősebb külföldi országokban történt. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a magyar mezőgazdaság tőkeszegény és a maga erejéből nem bírná el a sok milliós befektetést. A közérdekű öntözőcsatornákról alkotott 1900. évi XXX. t.c. az ilyen művek létesítését állami támogatással kívánta biztosítani és e célra az állami költségvetésben évi 300.000 koronát állított be. A gazdák ennek ellenére sem siettek öntözéseket létesíteni, aminek - egyéb körülményeken kívül - az volt az oka, hogy az állami segélyen felül szükséges tőkével nem rendelkeztek. Ma a gazdaközönség helyzete még súlyosabb, mint a világháború előtti időszakban s ezért ma olyan megoldással kísérletezni, hogy az öntözőműveket a gazdák akár állami támogatással, saját maguk készítsék el, annyit jelentene, mint az öntözések ügyét holtpontra juttatni. Elgondolásom az, hogy az öntözővíz beszerzésére és szállítására szükséges kisebb és nagyobb műveket az állam bocsássa az öntözendő vidék gazdáinak rendelkezésére. Viszont a víz osztására és az öntözendő területek belső berendezésére szolgáló létesítmények költségeit maguk a gazdák fedezzék, mert felfogásom szerint ez már nem állami feladat. Az állam feladata azonban csak odáig terjedhet, hogy a vizet mérsékelt vízdíj ellenében a gazdák rendelkezésére bocsájtja s ezáltal megteremti az öntözéses gazdálkodás lehetőségét. Minden további lépés már az öntözőgazdák egyéni érdeke. Mindamellett figyelejflbevéve gazdaközönségünk tőkehiányát gondokodtam arról is, hogy a részletberendezések