Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)
II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből
Az eddigiekben röviden vázoltam azokat a szempontokat, melyek annak megvilágítására szükségesek, hogy a kormány miért foglalkozik az öntözéses gazdálkodás bevezetésére szolgáló munkálatok kérdésével és miért tartom én is előrelátó gondosságnak azt, ha az öntözések elterjesztéséhez szük séges munkákat már mos megindítjuk. Mint az előzőekben már említettem, hogy a kultúra tárfoglalásának sorrendben első teendője az árvízkárok elleni védekezés. A tervszerű vízgazdálkodásnak második állomása: a vizek hasznosítása. Ez történhetik ipari /vlzierők/, közegészségügyi /vízellátás/, vagy mezőgazdasági /öntözés/ szempontból. Nálunk most elsősorban a két utóbbi szempontból kell a vizek hasznosításával foglalkozni, mert egyrészt a lakosságot egészséges, jó ivóvízzel kell ellátni, másfelől a mezőgazdasági termelés vízhiányának pótlásáról kell gondoskodni . Az öntözés veleje az, hogy a növényzet fejlőr-éséhez szükséges vízmennyiséget mindig a megfelelő időpontban adjuk meg a talajnak. A Liebig-féle minimumtürvény szerint a növény csak olyan mértékben fejlődhetik, amennyire azt a legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló tápanyag megengedi Ha tehát pl. kevés a víz, hiába jő a talaj, hiába van erősen trágyázva, hiába van kedvező hőmérséklet, a növény fejlődésé ben visszamarad és a termés mennyisége csökken. Ha ezt a víz hiányt a szükséges időpontban mesterséges úton megadjuk, a növény fejlődését előmozdítjuk és a termést megnöveljük. Mint már előadtam, Alföldünkön a nyári csapadék az évek többségében kevés ahhoz, hogy a gazdák jó termésátlagot érhessenek el. Főleg a kapás- és a takarmánynövények termése ingadozó, mert a csapadékhiány rendszerint július-augusztus hónapokban következik be. Ezért nagyon bizonytalan a tengeritermés, ezért nem adnak äz alföldi rétek sarjukaszálást és ezért kopárak az év második felében a legelők. A víz hiánya még sokkal inkább mutatkozik a szikes talajokon. Ezeken a növényzet gyorsan kiszárad, mert az elpárolgó víz a talajban levő sókat a felsőbb rétegekbe emeli fel és a 166
