Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

Az öntözőgazdálkodás fő része megvalósításának időtartamát én 20-25 esztendőre teszem. De lehet rövidebb is, hosszabb is. Rövidebb lehet, ha a föld jövedelmezősége sürgeti, hosszabb lehet, ha csak a telepítés érdekében rendezkedünk be öntözőgazdálkodásra . Ha mondjuk 20 esztendőben állapodnánk meg, akkor így évi 3 0 millió pengő lenne az a pénzösszeg, ami öntözőműveinkbe kellene beruháznunk, s ez igazán nem olyan nagy, hogy vissza kellene riadnunk tőle. A Magyar Nemzet a múltban folyó szabályozásra, ármentesítésre és lecsapolásra e 600 millió pengőnél jóval nagyobb összeget fordított. Vasúti hálózatunkban is ennél jóval nagyobb tőke fekszik. Hát még a sok egyéb beruházás mennyivel nagyobb áldozatba kerül? Holott mindezen művek nem a gazdának hoznak elsősorban jövedelmet. Ámde az öntözőműbe fektetett tőke még gyorsan és bőven kamatozik is és gyorsan visszatérő ha azt vesszük tekintetbe, hogy Hazánk éghajlatában 5 év közül csak kettő szokott károsan száraz lenni, megállapíthatjuk, hogy még egész befektetett tőkénk a 2 károsan száraz évnek eddig még mindig elmaradt jövedelméből bőségesen kikerült, addig az időközi kamatokat a másik 3 esztendő okvetlenül ki jövedelmezi. A mezőgazdálkodásnak e körülményben rejlő nagy érdeke mindenesetre gyorsítani alkalmas az öntözőgazdálkodások elterjedésének ütemét. Viszont Hazánk általános közgazdasági érdeke, az előbbi két érdekből származóan kívül, abban is jelentkezik, hogy nemzetünk tétlenkedő fiainak az üntözőművek megépítése, valamint a gazdaságok átszervezése, végül az ennek kapcsán jelentkező általános fellendülés már az átmenetben is b o séges foglalkoztatást, megélésre alkal mas jövedelmet k

épes biztosítani. Nem lesz szükséges olyan bolond gondolatokkal foglalkoznunk, mint amilyen a gabonafelesleg "denaturálása" ! Ehhez képest közgazdasági életünk jelenleg tapasz-