Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása
A vizek „élete” De miért merül fel a szabályozás igénye, miért vadulnak el emberi beavatkozás nélkül a természetes felszíni vizek? Bevezetésképpen erre a kérdésre keressük a választ. Folyók. A természetes rendszerben lefolyó víz helyzeti energiája, amelyet a lefolyó víz tömege és esése szab meg, csak részben alakul át a víz továbbszállításához szükséges mozgási energiává, mert egy része a súrlódási ellenállás leküzdéséhez szükséges. A súrlódási ellenállások közül legjelentősebb a mederellenállás, amelynek leküzdése során a meder anyagszemcséi a vizet a mozgató erővel ellentétes irányú súrlódási erővel akadályozni igyekeznek, a víz pedig az anyagrészecskék ellenállását legyőzni, a részecskéket pedig helyükről kimozdítani törekszik. Ha a víz ereje nagyobb, mint a mederanyag ellenállása, akkor a mozgó víz vagy a mederfenékből, vagy a partoldalból — esetleg mindkét helyről — anyagszemcséket mos ki, és az így keletkezett hordalékot részben a fenéken görgetve, részben lebegtetve továbbszállítja, majd azokon a helyeken, ahol a sebessége valamilyen okból lecsökken, kisebb-nagyobb mennyiségben lerakja. A mederben folyó víz energiája tehát munkát végez, amely egyes helyeken medermélyülést, más helyeken partszaggatást, ismét máshol hordaléklerakódást, feltöltődést eredményez. A folyó mind mélységi, mind vízszintes értelemben a legkisebb ellenállás irányában fejlődik, hiszen ezekről a helyekről tudja elsősorban kimosni és hordalékként magával vinni az anyagszemcséket. Mindezekből az következik, hogy a folyómeder mélysége általában nem állandó, útja pedig kanyargóssá válik, s hosszabb egyenes szakaszok esak egészen kivételes esetekben alakulnak ki. A kanyargó mederben a víz csavarvonalban mozog amellett, hogy a folyási főirány a partvonalakat követi (28. ábra). A csavarvonal alakú mozgás következményeként a viz a homorú partoldalakat fokozottabban támadja, az innen elsodort anyagot pedig lefelé haladtában a domború oldalakon parti zátonyok alakjában lerakja. Legfőképpen ez a csavarvonal alakú vízmozgás — és ezzel összefüggésben a hordalék mozgása — alakítja a folyó medrét. A kanyarulatokat átmeneti szakaszok kötik össze, itt találjuk a 96
