Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Újkor
A mocsárvilág szigetein megmaradt telepek, a folyó menti várak, erődítések jelentősége megnőtt, s ahol a vízrajzi adottságok erre lehetőséget adtak, árkokkal, csatornákkal vagy mederátvágásokkal, duzzasztógátakkal, mesterséges elárasztással is gondoskodtak e telepek, erdők védelmének fokozásáról. Nem hozott lényeges javulást a XIV. század közepének hadjáratait követő viszonylagos konszolidáció sem. A végvári harcok, tatárdúlások miatt csökkenő népesség terhei a megmaradt lakosságra hárultak, s számos falu, vidék éppen ekkor néptelenedett el az elviselhetetlenné vált adók, szolgáltatások, sarcok miatt. A fában egyre jobban szegényedő Alföldet különösen súlyosan érintette az adókivetéssel megkövetelt faszén- és hamuzsírtermelés, amely (később az osztrák hatóságok által is szorgalmazva) a XVIII. század végére még a nyomát is eltüntette a sík vidék ősi erdőségeinek. A termelési és települési viszonyok átalakulása a talajtani és vízrajzi viszonyokra is hatással volt. Az Alföldön lezajló folyamatokat súlyosbították a peremvidék betelepítését is szolgáló erdőirtások, amelyek a már említettekkel együtt hatalmas területek vízháztartását zavarták meg. A folyók vízjárása szélsőségesebbé vált, fokozódott az erózió s ezzel a folyók hordalékszállítása. Ez siettette a vízfolyások elfajulását, a folyóvölgyek természetes feltőltődésének, illetve elvizesedésének, elmocsarasodásának folyamatát. Mindez arra vezetett, hogy az Alföld teljesen a szabadon ható természeti erők, a víz, a szél és az aszály martalékává vált. A török hódoltság területének — különösen a Dunántúl Balatontól délkeletre eső tájának és az Alföldnek — nagy részét a szintkülönbségektől, talajviszonyoktól s egyéb környezeti adottságoktól függően mocsaras folyóvölgyek, lápok, vizenyős laposok, nádasok, fertők, vagy aszályos szikesekkel, futóhomokkal, bozótosokkal megszakított füves puszták foglalták el. A török korból, pontosabban a hódoltsági területekről, mindössze két békés célú s mindmáig jelentős vízhasznosítási eredményt említhetünk meg: a rizstermelés hazai meghonosítását, s a hő- és gyógyforrások nagyobb arányú hasznosítását, a fiird'ókultúra alapjainak megvetését. Az el nem foglalt területeken bizonyos folyamatosságot tapaszta60
