Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása

számos más városában ugyancsak fejlett vízellátás biztosította a polgárok civilizált életlehetőségeit. Gallia, Hispánia, Germánia vízvezetékeinek hosszú sorából csupán néhányat említünk meg, amelyeknek maradványai vagy többé-kevésbé épségben maradt részletei — a fennmaradt írások, okiratok mellett — mind a mai napig tanúskodnak e csodálatos vízügyi létesítményekről.

Az egyik legnagyobb építmény ezek közül a lyoni Claudius vezetéke volt, amely 50 km távolságból több csatornahídon (aquaduct) keresztül vezette a városba a 360 m magasságban megépített tározómedencében gyűjtött forrásvizet. Ezek közül a legnagyobb 94 m magas és 908 m hosszú volt, s a vizet ólomcsőben vezették át, vízhozama napi 10 000 m3-re tehető. Hasonló nagyság- rendű a nimes-i (nemausi) 79,75 km hosszú, napi 30 000 m3 vízhozamú vezeték is, amelyből 3220 m volt a magas vezetésű szakasz hossza. 262 m hosszúságú és 47,49 m magas csatornahídja a Pont du Gard, amelyet 1955—56-ban helyreállítottak, az egyik leghíresebb és legismertebb római kori vízi építmény.

Ugyancsak híres a hispániai Segovia római vízvezetéke, valamint Köln és Bonn több mint 100 km hosszúságú közös vízvezetéke, amely négy folyót keresztez, négy vízválasztón megy át, és amelyet nyolc patak alatt bújtattak át. Figyelemre méltó és a római építészet technológiai színvonalát jellemzi, hogy a vezeték kavicsbetonból épült, amelynek kötőanyaga hidraulikus mész volt. (Ezt az építőanyagot egyébként az aquincumi feltárásoknál is azonosították.)

A használt vizek elvezetésére a birodalom városaiban csatorna- hálózatot is létesítettek. Rómában a szennyvizek elvezetését a vízellátó rendszernél nem kevésbé színvonalas csatornarendszer biztosította. Ennek építése még az etruszkok idején, i. e. 617—578 között kezdődött. A csatornák kőboltozattal készültek, s a főgyűjtő csatorna, a Cloaca Maxima méretei meghaladták szélességben a 3,2 m-t, magasságban a 4,2 m-t.

A római társadalom embert szolgáló vízépítési alkotásai közül méltán említettük első helyen a vízellátás és a csatornázás nagyszerű létesítményeit, az emberi élet és a társadalmi termelés azonban a vízhasználat és a vízzel való küzdelem egyéb területein is tevékenységre szorította e kor emberét.

32