Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása
Ezek közül legelőször is nagyszabású lecsapolómunkálataikat kell megemlíteni. Ezek sora az Albani-tó lecsapolásával kezdődött el i. e. 396-ban. A hatalmas krátertavat 1200 m hosszú, boltozott alagúttal (táróval) csapolták le. Ez után a Velinus-tó lecsapolása következett i. e. 289-ben, sziklába mélyített nyílt csatornával. A lecsapolt tófenék a Szabin-föld egyik legtermékenyebb része lett, s a lecsapolórendszer az i. sz. V. századig működött. A legjelentősebb lecsapolási munkák Claudius császár nevéhez fűződnek, aki i. sz. 50 körül lecsapoltatta a mintegy 65 000 ha nagyságú Fucini- tavat Közép-Itáliában. A vízelvezető alagút 100 m-es átlagmélységben halad a terepszint alatt, de legnagyobb mélysége a 300 m-t is eléri, hossza kereken 6000 m. Az óriási munkán — mint Suetonius írja — 30 000 ember 11 évig dolgozott. Nem maradhat ki a felsorolásból a latiumi Pontini-mocsarak lecsapolása, amely munka a Tirrén-tenger partvidékét tette lakhatóvá, művelhetővé. Pannónia. Arra nincs lehetőségünk, hogy az óriási római birodalom valamennyi területével részletesen foglalkozzunk az ember és a víz ősi kapcsolatrendszerének feltárása céljából. Az azonban már közelebbről érdekel bennünket, hogy Magyarország területén milyen volt e kapcsolatok kezdete. Nézzük meg ezért kissé részletesebben a római birodalom Kárpát-medencében kialakított tartományának, Pannóniának a területét s azokat a beavatkozásokat, amelyeket a vizek ősi, természetes állapotába tettek az ember érdekében! Pannónia közel feküdt a birodalom középpontjához, s a pan- nóniai születésű császárok idején olykor szinte úgy tűnt, hogy a birodalom súlypontja is ide tolódik át. Érthető tehát, hogy műszaki létesítményei sem maradhattak a kor színvonala alatt (10. ábra). Pannónia két közigazgatási egységre tagozódott; a nyugati provincia (Pannónia Superior) központja Sabaria (Szombathely), és a keleti provincia (P. Inferior) központja Aquincum (Óbuda- Aquincum), valamint más városok (Brigetium — Ószőny, Scara- bantia — Sopron) vízvezetékeinek, csatornáinak műszaki megoldását tekintve nem lehet meglepő, hogy hasonló színvonalú öntöző- és lecsapolócsatornák, zsilipek maradványai is fellelhetők. Közülük a legnagyobb jelentőségű és méretű munka a Balaton 33
