Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Az ókori civilizációk kialakulása

az Eufrátesz árvizei nemcsak saját völgyét, hanem a Tigrisét is elárasztották (megöntözték). Délen, Babilónia területén viszont a Tigris magasabb fekvésű alsó szakaszának árvizei borították el rendszeresen a két folyó között elterülő síkságot. Ez a körülmény meghatározta a korabeli vízgazdálkodás feladatát: északon az öntözőcsatornákat az Eufráteszből vezették ki s a lecsapolandó, felesleges vizeket elvezető csatornákat a Tigrisbe vezették be, délen pedig az öntözőcsatornák indultak ki a Tigrisből s a lecsapolócsatornák torkolltak az Eufráteszbe. A megművelt területeket gátakkal védték az árvizek ellen, s a gátak építéséhez használt nagy mennyiségű kitermelt föld helyén visszamaradt mélyedések víztározók létesítésének lehetőségét teremtették meg.

A nagyszabású vízimunkálatok eredményeképpen virágzó öntözéses gazdálkodás alakult ki, amely anyagi jólétet biztosított, ez pedig a civilizáció és a kultúra fejlődésének alapját vetette meg. A kis állandó települések várossá szerveződtek, amelyekben feladatként jelentkezett a vízellátás és a csatornázás megoldása.

A termelés növekvő méretei és egyre bonyolultabbá váló szervezési feladatai, az öntözőberendezések építésének, üzemeltetésének és karbantartásának tervszerű és céltudatos vezetése szervezetet igényelt: az államszervezet kialakulásához vezetett.

Mezopotámia gazdasági fellendülésének következő, fejlettebb szakasza i. e. 2000 körül kezdődött, és fénykora Hammurabi nevéhez fűződik. Hammurabi babilóniai király (i. e. 1792—-1750) nagy gondot fordított a csatornahálózat fejlesztésére és fenntartására. Számos törvénye lényegében a csatornahálózatra épülő társadalmi-gazdasági rendnek a védelmét célozta. Hammurabi fekete bazaltba vésett törvényoszlopa a világtörténelem első ismert, részletes, 282 cikkelyt tartalmazó törvénygyűjteménye (1901-ben találták meg, a Louvre- ban őrzik). Az 53—56. cikkelyek büntetést szabtak ki azokra, akik az öntözőcsatornák hálózatát gondatlanul használták. Az 55. cikkely pl. így hangzik: ,,Ha valaki csatornájában öntözővizet vezet és gondatlanságból a víz a szomszédja földjét elönti, akkor az okozott kárt terményben köteles megtéríteni.” Az óbabilóniai birodalomban az öntözés fejlesztése a matematikai ismeretek elmélyítését, műszaki alkalmazását is megkövetelte. A British Múzeumban őriz20