Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
A "kék bolygó" - A víz körforgása
ségleteihez mind több és több víz szükséges. A víz az ásványi kincsekhez hasonló kincs, amellyel gondosan kell gazdálkodni. Ha pl. a Föld összes szabad vízkészletének mindössze 0,1%-át kitevő felszíni édesvízkészletet növelni lehetne (a tengervíz sótala- nításával, az időjárás átalakításával stb.), kétszeresére nőne az élelmiszer-termelési potenciál, és visszanyerhetnénk a Földnek jelenleg csaknem 40%-át borító sivatagokat. A víz körforgása Azt az átfogó jelenségsorozatot, ami a víz elpárolgásából, a párák légköri mozgásából, majd kicsapódásából, csapadék formájában a Föld felszínére hullásából áll, hidrológiai1 körfolyamatnak, hidrológiai ciklusnak vagy a vizek földi körforgásának nevezzük. Nézzük egy kicsit részletesebben ezt a folyamatot. A tengerekből, a nyílt vízfelületekről, illetve a földfelszínről a napfényenergia hatására elpárolgott víz a légkörbe jut, ott felhővé kondenzálódik, amelyből lehűlés következtében csapadék formájában kicsapódik. A csapadék részben ismét a tengerbe, részben ún. visszapárolgás révén — még mielőtt lehullana — újra a légkörbe kerül, részben pedig a szárazföldre hull. A csapadékkal a földre jutó víz egy része (50—97%-a) az éghajlattól függően párolgással visszajut a légkörbe, más része lefolyik a patakok, folyók medrébe, tehát mint felszíni vízfolyás jelenik meg (2—27%), hogy majd ezen az úton érje el a tengert. A csapadékvíz harmadik része (1—20%) beszivárog a talajba, ahonnan részben a növények párologtatása révén ismét a légtérbe kerül, részben a felszín alatti vizek 1 Hidrológia: általános értelemben a vízzel foglalkozó tudományok összessége. A hidrológia a Föld vízelőfordulásaival, továbbá a víz körforgását, a vízviszonyok mennyiségi és minőségi változásait szabályozó fizikai és statisztikai törvényszerűségek kutatásával foglalkozik. 15
