Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Vízi közlekedés, vízi utak

jelenleg 50—60 cm között változik. Part- és mederszabályozás gyakorlatilag nem volt.

A Fertő tó és a Fertő táj Nyugat-Magyarország üdülőterületfejlesztésében a jövőben nagy lehetőségeket kínál. A vízügyi fejlesztésnek e célok szolgálatába kell állnia.

Vízi közlekedés, vízi utak

A folyóvölgyek, mint eltéveszthetetlen útmutatók, ősidőktől kezdve szolgálták a közlekedést. A víz partját követő ember figyelme azonban hamarosan magára a vízre terelődött. A folyó hátán sodródó faágak látása szállításra is alkalmas tutaj készítésére indította, és a tapasztalat megtanította arra, hogy még az ár ellenében való vontatás is hasonlíthatatlanul kevesebb fáradsággal jár, mint a szárazföldi közlekedés. A vízi utak ezért mindig fontos szerepet töltöttek be az emberiség életében.

Történelmi áttekintésünk során már érintettük a vízi közlekedést, nyomon követtük fejlődését a XVII., XVIII. századi nagy hajócsatorna-építésekig.

Az áruszállítás tekintetében a XVIII. században még egyeduralkodó volt a vízi út. A vasút megjelenésével azonban, ami hazánkban időben egybeesett a gazdasági fellendüléssel, nemcsak a vízi szállítás, hanem még a közutak építése is háttérbe szorult. Noha Deák Ferenc a Tisza vidéki vasút engedélyezésének országgyűlési tárgyalása alkalmával 1839. december 6-án így nyilatkozott:

,,Én azt hiszem, hogy a Debrecen—Pest közötti vonalra nézve alig van valaki a karok és rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk ezen részének geográfiai helyzetét — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen.” -— 1846-ban hazánkban is hódító útjára indult a vasút, és ezzel a század első felében ismét felmerült hajócsatorna-tervek sorsa is megpecsételődött.

De fordult a kocka. A század vége felé már köztudott volt az olcsó vízi út fölénye a tömegáruk nagy távolságra való szállításában.

115