Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Vízi közlekedés, vízi utak
A vízi utak Európa-szerte reneszánszukat élték, és ez nem maradt hatás nélkül hazánkban sem. Ma a nagy szállítóképesség és az alacsony szállítási költség miatt a vízi utak jelentősége egyre nő. Összehasonlításul néhány adat. A vízszintes pályán 1 t tömeg vontatásához szükséges vonóerő: betonon 120—150 N, vasúton 30— 50 N, vízi úton 12— 20 N. Ugyanakkor az öntömeg és a raktömeg (hordképesség) aránya így alakul: öntömeg hordképesség arány vasúti kocsi 8 t 20 t 1 : 2,5 uszály 200 t 1000 t 1:5 Közúti járműveknél az arány még kedvezőtlenebb. A vízi szállítás előnyeit mutatja az a példa, hogy Buenos Aires útjai részére a szükséges követ nem szárazföldön szállították az Andokból, hanem vízen, a tengerentúli Svédországból. A vízi közlekedés két nagy csoportja: a tengeri és a belvízi közlekedés (a szárazföldek belsejének vízi útjain). Vannak hajók — mint pl. a Duna-tengerjáró hajók—, amelyek alkalmasak a folyami és a tengeri közlekedésre. Magyarország számára a belvízi és a folyamtengerjáró hajózásnak van jelentősége. A fejlődés során kezdetben a szállítóeszközök fejlődése alkalmazkodott a vízi utak adta lehetőségekhez. A hajónagyságok, a tutajméretek, a hajózás módszerei a folyók természete szerint és a part menti lakosok ismereteinek megfelelően alakultak. A hajózás fejlődése során azonban felmerült a szükségessége a természet adta vízi utak javításának, majd később, hajózható csatornák építésével, azok bővítéseinek. A szállítás megkönnyítése végett valószínűleg az első ilyen beavatkozás a vízi utak javítására a parti vontatóutak létesítése volt. A fejlődés során a sellős, zuhatagos szakaszokon a hajók és 116
