Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)

Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása

— a nádgazdálkodásnak a csaknem állandó vízszint kedvez,

— a természetvédelem szintén állandó vízszintet kíván, különösen a tavaszi magas vízállásra érzékeny,

— a terület- és településfejlesztés aránylag kis vízszintingado- zást visel el,

—- a halászat, a halak élettani sajátosságaira tekintettel, az év folyamán is változó szintet kíván,

— a hajózáshoz a merülés figyelembevételével megállapított legalacsonyabb vízszintet kell biztosítani, e felett nem érzékeny a változásra.

Látható tehát, hogy milyen eltérő igényeket kell a vízszintszabályozásnak kielégítenie. E feladatot maradéktalanul általában nem is lehet megoldani. Igen gondos mérlegelés alapján kell megállapítani azt a vízszintet, amelynek tartása (természetesen bizonyos határokon belül) a szükséges kompromisszumokkal a legjobban megfelel a sokféle igénynek.

A Balaton szabályozása is a vízszintszabályozással indult meg, amelynek alapja, feltétele a tóból kivezető Sió megfelelő kialakítása volt. Az első siófoki zsilipet 1864-ben helyezték üzembe, érdemleges munka csak ez után következett. A Balaton vízállása ez idő tájt a száraz és csapadékos periódusok függvényében 1,5—2,5 m között változott. Ezután hosszú és sok vitával eltelt időszak következett, miközben a Sió (Kapos-torkolat feletti szakaszának) vízszállítását 9,4 m3/s-ról 50 m3/s-ra, legújabban pedig közel 80 m3/s-ra emelték, új zsilipet építettek, s a mai követelmények szerint szabták meg a Balatonban tartandó vízszintet, amelynek éves változása nem haladhatja meg a 60 cm-t, a havonkénti változás lehetősége pedig 20 cm. Ma a Balaton vízjárása a vízmérlegszemlélet és a gondos szabályozási munka következtében kiegyenlített. 1982-ben pl. a szélső vízállásértékek különbsége (a vízállás-ingadozás) nem haladta meg a 22 cm-t.

A vízszintszabályozás azonban, bármennyire is fontos és alapja a többi beavatkozásnak, hasznosításnak, önmagában még nem biztosítja a parti települések és üdülőterületek zavartalan fejlődésének lehetőségét. Az üdülőtelepek századfordulót követő folyamatos kialakulásával a 30-as évektől egyre több helyen jelentkezett a partsza110