Szalai György: Ember és víz (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987)
Az ember és víz kapcsolatrendszerének változása a történelem folyamán - Folyók és tavak szabályozása
bályozás igénye. 1944-ig összesen 3,9 km, 1958-ig további 5,6 km hosszú partvédő művet építettek. Az idegenforgalom ugrásszerű növekedése, a lakosság lehetőségeinek fokozódása a hatvanas években a Balatonra terelte a figyelmet. Megindult a tömeges üdülőépítés, a strandok, szállodák, kempingek fejlesztése. 1963-ra évente már 1 km partvédő mű épült. Az 1970-es évektől már központi döntések alapján folyik a munka. A megelőző időszak szabályozási tapasztalatai és a környezetre gyakorolt hatások megfigyeléseinek összegezésével elkészült a szabályozás átfogó terve, amely műszaki, biológiai, gazdasági, területrendezési és társadalmi vonatkozásokat egyaránt figyelembe vett. A Balaton me der szabály ozás a részben a meder kotrásával, részben pedig a vízinövényzet ritkításával történik. Ezek a vízi munkák döntően a partok szabályozásához, a strandok kialakításához, kisebb mértékben a kikötők létesítéséhez és fenntartásához kapcsolódnak. Az északi parton a hatvanas éveket megelőzően strandolásra alkalmas mederterületek csak ott voltak, ahol a mederben előreugró hordalékkúpok alakultak ki, vagy eredeti fekvésben a pannon kori agyagra ráfolyt vulkanikus kőzetek vannak, de mindkét esetben csak ott, ahol erőteljes áramlás alakult ki. Egyébként mindent elborít a nádas, amely saját szárazanyagából és kiülepedett hordalékából építi fokozatosan a víz felé életlehetőségeit. Ilyen körülmények között a strandokat úgy alakítják ki, hogy a kotróval a partvédő mű nyomvonalában kikotorják a nádast. A kikotort nyomvonalon a vízi úton behordott kőből elkészült a partvédő mű a tó felől még meglévő nádas védelme alatt. A nádas teljes lekotrása után mintegy 60 cm vastagságú homokterítés kerül a mederbe, ami ezáltal strandolásra alkalmassá válik, és egyben a nád áttörését is megakadályozza. A homokterítést 3 — 5 évenként megismétlik. A Balaton túlzott nádasodása igen nagy veszélyt jelent. A nád az északi partszegélyen őshonos, s csak a gyorsan növekvő vízmélység vet gátat terjedésének. A déli parton a hullámverés a nád megtelepedését jobban kizárja, de csak akkor, ha kellő vízmélységben, ösz- szefüggően kiépített partvédő művek vannak, amelyek előterében intenzív a vízmozgás. Ellenkező esetben a zegzugos partok mentén megtelepedve a nádas ugyanúgy terjeszkedik, mint az északi parton. 111
