Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

2. Várallyay György: Az öntözéses gazdálkodás talajtani alapjai

Távérzékelési módszerek. Az utóbbi években több országban folytak eredményes kísérletek a nedvességtartalom távérzékelési módszerekkel (passzív és aktív mikrohullámú és termális infravörös technika stb.) való meghatározására. A nedvességforgalom nagytérségi nyomon követésében (regionális monitoring) ezek a módszerek nélkülözhetetlenek, és a közeljövő' nagy ígéretét jelentik.

2.2.1.3. A talajnedvesség állapota

A talajnedvesség állapotának egyik értelmezése a halmazállapot. A szilárd halmaz- állapotú víz (jég) nem mozog, anyagforgalmi szerepe jelentéktelen, a fizikai mállásnak viszont fontos tényezője. A légnemű halmazállapotú víz (pára) nedvességforgalmi szerepe egyes esetekben (kis csapadékú, nagy napi hőmérséklet-ingadozású területek, pl. sivatagok, szárazabb félsivatagok) jelentős („föld alatti harmat”), anyagforgalmi szerepe viszont nincs, hisz a párolgás csak illékony anyagokat mozgat. Végül a cseppfolyós víz vízháztartási és anyagforgalmi szerepe egyaránt jelentős.

A talaj nedvességállapotának másik értelmezése a talajnedvesség energiaállapota, vagyis az, hogy a talaj nedvességtartalmának mely hányada milyen erők hatása alatt áll, mekkora erővel kötődik a talaj szilárd fázisának elemeihez. Ez utóbbi természetesen függ a pórusok jellemzőitől, elsősorban méretétől. Ettől függően különböztethető meg a talajban a

— gravitációs pórustér (nagyobb méretű, könnyen és gravitációsan is vízteleníthető pórusok);

— kapillár-gravitációs pórustér (közepes méretű, gravitációsan már csak kis részben vízteleníthető pórusok);

— kapilláris pórustér (elsősorban kapilláris erők hatása alatt álló, gravitációsan nem vízteleníthető pórusok, amelyek víztartalma a növények nagy része számára felvehető).

A talajban levő vízre alapvetően három erő hat: a gravitációs erő, a kapilláris erő és a különböző szorpciós erők. Ezen erők érvényesülését azok kötési energiája, hatástávolsága és hatásmechanizmusa szabja meg, az tehát döntő mértékben a talaj- szemcsék és a pórusok méretétől, illetve méret szerinti megoszlásától függ.

A talajnedvesség potenciálja az a hasznos munkamennyiség, J/kg-ban kifejezve, amely egységnyi tömegű tiszta víz egységnyi tömegű talajból való eltávolításához, illetve egy vonatkoztatási ponttól egységnyi távolságra való elmozdításához szükséges. Ez a munka egységnyi tömegű víz izoterm körülmények közti mozgása esetén hidrosztatikai nyomáskülönbségként is kifejezhető.

A talajnedvesség összpotenciálja (yt) a nehézségi erők hatását kifejező gravitációs potenciál, yrg, a rendszer levegő—víz határfelületei között adódó hidrosztatikus nyomáskülönbséget kifejező nyomáspotenciál (tpp), a szilárd fázis integrált hatását kifejező mátrixpotenciál (y>m), valamint az oldható sók és a disszociáló adszorbeált ionok hatását kifejező ozmózispotenciál (tps) algebrai összege:

Vt = Vg + Vp + Vm + Vs46