Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

9. Szőke-Molnár Lajos: Az öntözés gazdasági kérdései

Alapjában véve a beruházási költségekről van szó, amelyek a döntés időszakában a tervvariánsok adataiból ismertek, utókalkuláció esetén pedig a tényleges költségekkel számolunk. A beruházási költségek az állóeszközök értékcsökkenési leírásával, az amortizációs hányaddal kerülnek a vizsgálat ráfordítás oldalára. Ismerünk viszont olyan modern dinamikus vizsgálati módszereket, amelyek a beruházási költséget a többi termelési költséggel együtt veszik számba. Ekkor a folyó termelés költségei kö­zött nem szerepel az amortizációs költség. Ez a megoldás használatos, ha a fejlesztés gazdaságosságát hosszú távon (pl. a megtérülési idő teljes időtartamára) az időpre­ferencia figyelembevételével számolják. Vagyis az egyszeri és a folyamatos ráfordítá­sokat egyaránt vagy a jelen értékre diszkontálva vagy a vizsgált (vagy keresett) idő­horizont végére felkamatoltan veszik számításba. Ügyelni kell arra, hogy ne csak az öntözés közvetlen létesítésének beruházási igé­nyével számoljunk, hanem szerepeltessük az egyszeri ráfordítások között az öntözés és a vízgazdálkodás objektumainak, létesítményeinek üzemeltetésével kapcsolatos állóeszközöket is. Ha pedig a termelés egészébe ültetve történik a vizsgálódás, akkor az öntözés révén lehetséges többlettermelés állóeszközigényét is vegyük számításba. Ez utóbbi jelentős tétel lehet, de sohasem arányos az elérhető (vagy az elért) többlet- termeléssel, hanem annál mindig mérsékeltebb. 9.3.2.I. Egyszeri ráfordítások 9.3.2.2. A lekötött (az igénybe vett) termőföld Az öntözés és a vele együtt megvalósított vízrendezés létesítményei egyaránt bizo­nyos mértékű területigénnyel járnak. Ez egy fix területtel jellemezhető igény, amely a beruházás megvalósításával jár együtt. Ezen túl az üzemeltetés, a funkció megvalósí­tása vagy a megváltozott területi adottságokból fakadó kényszerhelyzet is gyakran jár több-kevesebb területigénnyel. Ez utóbbiak évenként és növénykultúránként vál­tozóak lehetnek. Nem értjük ide viszont a növényállományok közötti ún. művelő- utak területét, hiszen azok a megváltozott termesztéstechnológia velejárói, és nem te­kinthetők termőterület-kiesésnek. A lekötött földterület, a termőterület-kiesés mint hátrány figyelembevételekor le­gyünk tekintettel annak minőségére, jövedelemtermelő képességére. Előfordul, hogy a hidromelioráció (ezen belül is pl. a vízrendezés) területnöveke­déssel jár. Ekkor célszerű mindjárt a lekötött (igénybe vett) terület és a növekmény egyenlegével számolni, és ha az negatív előjelű, akkor a ráfordítások között kell el­számolni, ha pedig pozitív, akkor az eredmény (hozam) oldalon vesszük számba. A termőföld értékbeni kifejezése — különösen hosszú távra szóló vizsgálatban — igen változó lehet. Elsősorban a társadalmi-termelési mód határozza meg, de pl. a szocialista termelési viszonyok között is a társadalmi fejlődés egyes szakaszaiban más és más volt (és láthatóan lesz is) a föld értékének számbavétele. Erre való tételes eliga­zításra itt nem vállalkozhatunk, mindig a környezet elfogadott normái és módszerei adnak útmutatást. 456

Next

/
Oldalképek
Tartalom