Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)

6. Szalai György: Esőztető öntözés

Alkalmazása Magyarországon is megkezdődött, s megfelelő körülmények (üzemi gazdálkodási színvonal, tábla- és terepadottságok) között előremutató megoldásnak látszik (6.14. ábra).

A mozgatható szárnyvezetékek mellett meg kell emlékeznünk a beépített esőztető szárnyvezetékről is, amelynek legfontosabb részei a felszín alatti nyomócső, az állandó jellegű szórófej-csatlakozásra alkalmas felszállócsövek (hidránsok) és a szórófejek. Ez esetben tehát teljesen beépített (stabil) rendszerről van szó, amikor a vízszállító (fő- és mellékvezetékekből álló) hálózat mellett a szárnyvezeték is felszín alá épül, szemben az előbbiekben tárgyalt szárnyvezetékek alkalmazásának esetével, amikor ezek vagy nyílt szállító elemekhez (esetleg természetes vízforrásokhoz) vagy a beépített vízszállító rendszer mellékvezetékeinek hidránsaihoz (félstabil rendszer) csatlakoznak.

Fontos a szárnyvezetékek hidraulikai méretezése. A szárnyvezeték hidraulikai vizsgálata a hidraulikai jellemzők kölcsönös egymásra hatásának, a mezőgazdasági és üzemigények kielégítését célzó hidraulikai feltételek kialakításának, valamint az üzemi körülmények hidraulikai jellemzőkre gyakorolt hatásának vizsgálatát foglalja magában.

Az esőztető szárnyvezeték szórófej(ek)ből, csővezetékből és szerelvényekből áll. A szárnyvezetékben az üzem folyamán megfigyelhető hidraulikai jellemzők ezeknek az alkotóelemeknek a kölcsönös egymásra hatásából alakulnak ki. Az egyes alkotóelemek hidraulikai jellemzői ezek vízszállítás-nyomás (Q — H), illetve vízszállítás- nyomásveszteség (Q—hv) jelleggörbéiben, illetve az ezeket leíró összefüggésekben jutnak kifejezésre.

A mezőgazdasági igények elsősorban a kiadagolandó vízhozamra (csapadékmagasság, intenzitás, egyenletesség a szárnyvezeték mentén) és a nyomásra (porlasztás), az üzemi igények pedig a szárnyvezetékek üzemelési rendjére (elhelyezés a magasabb rendű vezeték vagy csatorna mentén, az egyes szárnyvezetékek üzemelési sorrendje, üzemidő egy állásban) és az üzem folyamatosságának biztosítására vonatkoznak. Az üzemi körülmények körébe soroljuk mindazokat a hatásokat, változásokat (pl. a hajtómotor fordulatszámának változásai, nyomásingadozás a szárnyvezetékek beás kikapcsolásának időszakában, a szárnyvezeték tört vonalban való fektetése, magassági törések a csővezetékben a terepviszonyok miatt, domborzat stb.), amelyek a hidraulikai jellemzők alakulását befolyásolják.

A vizsgálatokat a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetében a 60-as években elvégezték, a méretezési módszert kidolgozták és közreadták (Dobos—Fekete, 1972). Az ennek alapján elkészült segédletek rendkívüli módon leegyszerűsítették a tervezői munkát, végül az azonos hidraulikai alapokra épült számítógépes megoldás, a gépi programok elkészítése (Ijjas) tette teljessé a feladat megoldását.

E méretezési eljárás a hordozható kézi mozgatású szárnyvezetékek (illetve berendezések), valamint egyes gépi mozgatású szárnyvezetékek (vontatott, gördülő) tekintetében ma is hatékonyan alkalmazható módszert ad a tervező kezébe. A korszerű gépesített szárnyvezetékek (öntöző gépcsoportok) azonban, a feladattól függő alapadatok rögzítése után főleg üzemeléstechnikai, alkalmazástechnikai tervezést igényelnek.

Ezek az alapadatok: a vízhozam és a nyomásigény, amelyek elsősorban befolyásolják a szárnyvezeték átmérőjét; a szárnyvezetékek hossza és száma. A szárnyvezeték hosszát az öntözőberendezéssel öntözött terület nagysága, alakja és domborzati vi287