Szalai György (szerk.): Az öntözés gyakorlati kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1989)
6. Szalai György: Esőztető öntözés
szonyai, a vízkivétel helye, az öntözendő tábla alakja és célszerű méretei, a berendezés vízszállító elemeinek gazdaságos elhelyezése és költsége, a szárnyvezeték nyomásigénye, a szárnyvezetékre megengedett intenzitásváltozás nagysága (maximálisan 10%), a szárny vezeték szerkezeti megoldása és az áttelepítés lehetőségei, valamint a csövek vagy egyéb szerkezeti elemek hossza és a szórófejek kötése befolyásolják. A szárnyvezetékek számát a következő tényezők figyelembevételével lehet megállapítani : a megengedett maximális intenzitás (amely a porlasztásnak, tehát a cseppener- giának is függvénye), adott terület esetén az alkalmazandó szárnyvezetékek hossza, az üzemelési rend, az egy alkalommal kiadagolandó öntözővíz mennyisége, az öntözési forduló és a napi munkaidő, a folyamatos üzem kialakításának a lehetőségei és a berendezés összköltsége. 6.1.3. Az öntözési egységek kialakítása Az öntözésre berendezett terület (F) a műszaki létesítményekkel, tehát az öntöző- berendezésekkel együtt, öntözési egységet alkot (Dobos—Fekete, 1972). Az öntözési egység kialakítása, illetve egyes változatainak előállítása, a tervezés folyamatában, a mezőgazdasági igények (pl. a táblák és a tömbök kialakítása), a helyi adottságok (pl. a terület alakja és úthálózata), valamint a műszaki létesítmények együttes vizsgálatával, gazdaságos összehangolásával történik. Az öntözési egységek tervezésének legdöntőbb részfeladata ez a művelet, mivel minden további tervezési lépésre, valamint a végeredményre egyaránt kihat. A mellékvezetékek helye a művelet elvégzése után már kötött, és befolyásolja a fővezeték irányát, méreteit, sőt bizonyos mértékig a helyét is. A csőhálózat gépi számításának itt jelölhető meg az egyik nagy jelentőségű következménye: a tervezőmérnök megoldási lehetőségeket vizsgál és keres, mérlegel és összehasonlít. A tervező tevékenysége során a változatok tömegével dolgozhat anélkül, hogy a részfeladatok megoldása a legfontosabb feladattól — a lehetséges megoldási módok keresésétől, értékelésétől — elvonná. A kijelölt feladatok megoldását a számítógépnek kell elvégeznie. Az öntözési egység meghatározott jellemzőkkel megadott területelemek többszöröséből áll (6.15. ábra). Ezek az elemek a következők: Az üzemi egység (Fe) az a területegység, amelyen belül a folyamatos vízadagolást — öntözést — az egy mellékvezetékre vagy mellékcsatornára kapcsolt szárnyvezetékkel maximálisan 6 nap alatt elvégzik. Az üzemi egység tehát műszaki fogalom, és annak méreteit az öntözőberendezés elemei, a szárnyvezeték méretezése határozzák meg. A tábla az a területegység — művelési egység —, amelyen belül a nagyüzemi gazdálkodás igényei kielégíthetők. A tábla méreteire a gépi művelés követelményei, de a vízgazdálkodási követelmények (homogenitás) is kihatnak. Méreteit befolyásolják emellett öntözés esetén a berendezésgazdaságossági és öntözésszervezési szempontok is. Mindezek figyelembevételével a nagyüzemi szántóföldi tábla célszerű nagysága 30 — 70 ha, hossza 700—1200 m (kevésbé kötött), szélessége 300—600 m. A tábla tehát mezőgazdasági fogalom, de szoros kapcsolata van az üzemi egységgel. A nagyüzemi tábla többszörösét alkotó — több tábla összevonásával létesülő —, azonos növénnyel hasznosított, egy időben öntözendő mezőgazdasági tömb kialakí288
