Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
csás művelés is megfelelő, amelynek átlagos ráfordítása 1,8—2 normál hektárt tesz ki. Szikes talajon napraforgó alá a 60 cm-es lazítást követő három évben a 18—25 cm-es, évenként váltakozó mélységű őszi szántás adta a legjobb eredményt. Ez a rendszer a vetőágykészítő műveletekkel együtt 2,6—2,8 normálhektár-ráfordítást jelentett a három év átlagában. Hasonló rendszer bizonyult a legjobbnak a takarmánycirok alá is. Az őszi búza talajművelése a mélylazítást követő három év bármelyikében nehéz tárcsával megoldható. Ennek ráfordításigénye több év átlagában 2,5—2,8 normálhektár volt. A kísérleti eredmények alapján azt a végső következtetést vonhatjuk le, hogy a periódusos mélyítőművelés megoldható úgy, hogy a gazdaságban a talajművelés normálhektárban kifejezett ráfordítást a jelenleg elterjedt évenkénti szántásos rendszerhez viszonyítva nem növeljük. Ennek a rendszernek különösen a meliorációs beavatkozásokat igénylő talajokon van nagy jelentősége. A talajművelési ráfordítás csökkentése Alapvető törekvés a talajművelésben is a munkaráfordítások csökkentése. Két alapvető irányzata alakult ki az utóbbi időszakban. Az egyik a műveletek csökkentése, a másik pedig a műveletek kapcsolása. A műveletek csökkentésével kapcsolatosan az irodalomban igen különböző elnevezéssel találkozhatunk. Ilyenek: minimum tillage, null tillage, redukált művelés, direktvetés. Mindegyik módszerre jellemző, hogy az előzőekben ismertetett talajművelési rendszerelemekből egyet vagy többet elhagy. Ilyen például a tarlóhántás vagy az alapvető talajművelés (szántás) elhagyása, amely esetben a vetőágy készítéséig a gyomirtást totális hatású vegyszerrel végzik. Az eljárások különbözőek lehetnek a vetőágykészítés módszerei szerint is. Egyes eljárások talajmaróval készítenek vetőágyat, és ezzel egy időben vetnek. Vannak olyan módszerek is, amelyek vetőágykészítéskor nem a teljes talaj felületet, hanem csak azt a talajsávot munkálják meg, amelybe a vetőmagot helyezik be. Ezt a módszert nemcsak sűrű, hanem széles sortávolságú növényeknél (pl. kukorica) is alkalmazzák. Az ilyen eljárásokat csak speciális művelő — vető gépekkel lehet megvalósítani. Ennek alapján az eszközöket direktvető gépeknek, a módszert pedig direktvetésnek nevezik. Ilyen speciális eszközök pl. a háromtárcsás direktvető gép és a rotaseeder is. A különböző talajokon végzett hazai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy bizonyos műveletek elhagyhatók, de a művelés nélküli direktvetés a kötöttebb, tömődöttebb talajokon a növény keléséhez és későbbi fejlődéséhez nélkülözhetetlen talajfizikai feltételeket nem adja meg. Ilyen körülmények között a termés igen jelentősen csökken. Laza homokon (Klenczner), valamint nem kötött csernozjom talajon (Erdei) a művelés nélküli direktvetés esetén a tárcsás talaj-előkészítő módszerrel azonos volt a búzatermés. Jelenleg a nagy teljesítményű, sekélyen művelő eszközökkel olcsóbb a gyomirtás, mint totális vegyszerrel. A műveletek kapcsolásának fő célja az időráfordítás és bizonyos mértékig az energiaráfordítás csökkentése. A célt, vagyis a megfelelő talajállapot kialakítását, különböző talajművelő eszköz vagy eszközkombináció egyidejű alkalmazásával valósítják meg. Ezek az eljárások lényegében két csoportra sorolhatók: — alapművelés — vetés, — vetőágykészítés — vetés. Az alapművelés—vetés kombinációban az alapművelést (szántás, lazítás vagy talaj marás), az alapművelés elmunkálását, vagyis a vetőágykészítést, a vetést és a vetés utáni lezárást végzik egy menetben. Vannak olyan gépkombinációk, amelyek az itt felsorolt műveletekkel egyidőben még műtrágyát is szórnak. Tehát az eszköz92
