Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A lazításos alapművelés eszközei a szárnyas lazítok és a csízei rendszerű merev - - wagy rugóskéses lazítok. A szárnyas lazító száraz talajállapot esetén rendkívül nagy rögöket képez, különösen akkor, ha betakarításkor a nedves talajt a gépek megtaposták. A tapasztalatok szerint kötött talajon a csízei rendszerű lazítók jobb munkát végeznek, mint a szárnyas lazítók. Előnyük még az is, hogy a kések egymáshoz viszonyított távolsága állítható. A kísérletek szerint a lazításos művelésnek a termésre gyakorolt hatása még káros kémiai tulajdonságok nélküli talajon is azonos a forgatásos műveléssel. Az alapművelések között kiemelten kell foglalkozni a melioratív jellegű alapművé- léssel és ennek módjaival. A melioratív jellegű művelés fogalmán értjük azt a műveletet, amellyel a talaj mélyebb rétegének fizikai állapotát tesszük kedvezőbbé a növény számára. Mélysége 40— 60, esetenként 70— 80 cm is lehet. Egyes szerzők ezt a műveletet a talajjavítás fogalomkörébe sorolják. Jelen esetben mi csak agrotechnikai és ezen belül is a talajművelési szempontból vizsgáljuk a mélyebb rétegek művelését. A mélyebb talajréteg fizikai állapotának kedvezőbbé tételére elsősorban a tömő- dött, kötött és igen kötött, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajokon van szükség. Ezeknek a talajoknak az összes pórustérfogata a 20—60 vagy a 30—60 cm-es rétegben 40—42% alatt van. Ilyenek lehetnek a réti, a szikes, egyes esetekben az erdő- és a homoktalajok. Az alsóbb talajrétegeket forgatással vagy forgatás nélkül lazíthatjuk. A forgatásos művelés eszköze a rigolelce, a lazításos művelésé pedig a különböző rendszerű mély- lazltók. A forgatásos melioratív művelés csak azokon a talajokon ajánlatos, amelyeknek az alsóbb rétegei káros sókat nem tartalmaznak. Az ilyen művelés előtt tehát nemcsak fizikai, hanem kémiai vizsgálatra is szükség van. Réti vagy szikes talajokon előfordulhat, hogy pl. a 40— 60 cm-es réteg jelentős mennyiségű meszet vagy gipszet tartalmaz. Ilyen esetekben van példa arra, hogy a forgatásos művelés, talajjavító hatása révén, jelentősen növelte a talaj termékenységét. A lazításos melioratív jellegű művelés szükségességének megállapításához általában elegendő a fizikai vizsgálat. Sipos Sándor elsősorban az összes pórustérfogat százalékának meghatározását tartja fontosnak; tapasztalatai szerint, ha az összes P% 44 alatt van, akkor a mélylazítás termésnövelő hatása várható. A mélylazítás során különös figyelmet kell fordítani a fellazítandó talajréteg nedvességállapotára. Sípos Sándor és Kapocsi István vizsgálatai szerint a lazító hatás száraz talajállapotban nagyobb, mint amikor a talaj nedves. Legjobb lazító hatást abban az esetben kaptak, amikor a 20—60 cm-es talajréteg nedvességtartalma a szántóföldi vízkapacitás 40—50%-a körül volt. Ha a talajréteg nedvességtartalma növekedik, a lazító hatás jelentősen csökken, és a szántóföldi vízkapacitás 70— 75%-os telítettsége körül már egészen minimális. Vizsgálataik szerint a megfelelő eszközzel és módon végrehajtott mélylazítás hatása még a lazítás utáni negyedik évben is kimutatható volt. Éppen ezért a mélylazítást csak 4—5 éves periódusonként célszerű végezni. Az ismételt alkalmazáskor a talajállapot mellett a növényi összetételt és a sorrendet is fontosfigyelembe venni, mivel a növények nem egyformán reagálnak a mélylazítással megváltoztatott fizikai állapotra. A lazítás eszközei a speciális mélylazítók. Jelenleg ezekből több típus is rendelkezésre áll. Az egy- vagy háromkéses mélylazítók mellett az utóbbi időben terjed a vibrációs és a lengőkéses mélylazítók használata. Vizsgálatok szerint a vibrációs és a lengőkéses mélylazítók a merevkésessel szemben előnyösebbek, mert: — energiaigényük kisebb, — lazító hatásuk nagyobb, — tágabb nedvességtartalom-határok között használhatók. A lengőkéses lazító (NSZK-gyártmány) egyetlen hátránya, hogy a lazítóbetét vi6* 83
