Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A tapasztalatok szerint a tél folyamán végzett szántás előnyösebb, mint a tavaszi szántás. A tavaszi szántás hátrányai a talaj kötöttségével párhuzamosan fokozódnak. Tavasszal nem szabad mélyen szántani, ha egyáltalán szántani szükséges. A jobb megoldás céljából hosszabb idő óta folytatunk kísérleteket a sekélyszántás, a diszktil- ler, a tárcsa, sőt a művelés nélküli direktvetés alkalmazási lehetősége céljából. Sipos Sándornak a legutóbbi években végzett kísérletei a talaj maró határozott előnyét mutatják az összes többi tavaszi alapművelési módszerrel szemben. Az utóbbi időszakban végzett tartamkísérletek szerint a szántásra maximálisan csak egyszer lehet szükség egy növény alá. Ennek mélysége is változzon az előző évben végzett szántás mélysége szerint. Vannak kísérleteink, amelyek szerint adott növényi összetétel és sorrend esetén lehetségesnek tartjuk, hogy két—három, esetleg négy évben csak egyszer szántsunk. A forgatás nélküli, lazításos eljárás az alapművelés kevésbé elterjedt módja. Különböző mélységű lehet. A lazításos alapművelésnek a forgatásos módszerhez viszonyítva előnyei és hátrányai is vannak. Ezek ismeretében dönthetjük el, hogy adott esetben melyik módszert alkalmazzuk. Előnyei a forgatásos alapműveléssel szemben: — a lazítóeszköz által lehetséges mélységig veszély nélkül alkalmazható, mivel káros sókat vagy kisebb termékenységű talajréteget nem hozunk a felszínre, — a káros barázdafenék-képződésre kisebb a lehetőség, mint a szántáskor, — kisebb a talaj műveléskori nedvességvesztesége, — a lazításos művelésnek kisebb az energiaigénye, mint az azonos mélységű for- forgatásos művelésé, — nagyobb munkasebességgel vontatható, — azonos erőgéppel nagyobb a területteljesítménye, — szárazabb talajállapot esetén jobb minőségű munkát végez, — az elmunkáláshoz rendszerint kisebb ráfordítás kell, — osztóbarázdák nem képződnek, tehát a behúzás költsége és időráfordítása elmarad. Hátrányai a következők: — kisebb mértékben irtja a gyomot, mint a szántás, — bizonyos lazítótípusok (ék alakú és nem lúdtalp alakú művelőtagok) az évelő gyomok és kultúrnövények gyökerét nem vágják el, — a tarló- és egyéb növényi maradványokat nem forgatja a talajba, és ezek a felszínen maradnak, bár ez bizonyos esetekben talajvédelmi előny is lehet, — nagyobb tömegű növényi maradvány esetén az eltömődés lehetősége nagyobb, — nedves talajállapotnál nem érhető el megfelelő lazító hatás. A felsorolt esetekben kiegészítő eljárás szükséges. Ha például a tábla gyomos, akkor a lazító alkalmazása előtt járassunk tárcsát vagy vegyszeres irtást végezzünk. Ha a száraz növényi maradványokat megfelelően felaprítottuk (pl. kukorica- vagy napraforgószár), akkor a lazítóeszköz eltömődési lehetősége is csökken. Előnye ellenére a lazításos alapművelést a hazai üzemek igen kis mértékben alkalmazzák. Ennek egyik alapvető oka a megfelelő eszköz, valamint az alkalmazáshoz szükséges szakismeret és tapasztalat hiánya. A lazításos művelés minősége összefügg a talaj nedvességi állapotával. Csapadékszegény időszakban, száraz talajviszonyok között kell alkalmazni. A tapasztalatok szerint (Anglia), ha a talaj túlságosan száraz, akkor a tervezett művelési mélységet a lazítóval nem szabad egy menetben megvalósítani, mivel ilyen esetben igen nagy rögök képződnek, és ezek elmunkálásához nagy ráfordítás szükséges. Ha például 16— 18 cm-re kívánunk lazítani száraz kötött talajon őszi gabonafélék alá, akkor célszerű, ha az első menetben csak 8—10 cm-es lazítást végzünk, és ezt hengerrel lezárjuk. A további lazítást egy-két hét múlva, lehetőleg az első lazítás irányától eltérően végezzük. 82
