Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A tapadósság azt jelenti, hogy a talaj egy jellemző nedvességállapotban a művelőeszközökhöz ragad. Ilyen esetben megfelelő minőségű munkát nem végezhetünk. A talaj kötöttsége a mechanikai összetétel és a szervesanyag-tartalom függvénye. Minél kötöttebb a talaj, annál nagyobb energia szükséges a művelésre. A talaj kémiai tulajdonságai közül a talaj művelés szempontjából lényeges az adszorpciós komplexus felületén kötött Na- vagy A1-, illetve Fe-ionok mennyisége, az összes sótartalom, valamint a talajréteg mésztartalma. A Na-ionok lényegesen befolyásolják a talajnak a vízzel szembeni viselkedését, vízgazdálkodását, ezáltal hatással vannak az alkalmazandó talajművelési rendszerre is. Az Al- és a Fe-ionok, valamint a nagy sótartalom a növényekre káros hatásúak. El kell kerülnünk ezeknek a felhalmozódási szintből a felső talajrétegbe keverését, a kedvezőtlen kémiai tulajdonságú talajok esetében tehát a forgatásos mély- vagy mélyítőművelést. A növényzet hatása a művelésre A talaj művelésre a táblán termesztett gazdasági növényzet és az általunk nem termesztett gyomnövényzet egyaránt hatással lehet. Az egyik ilyen tényező a művelendő tábla növényzetének biológiai sajátossága. Ezen az alapon lényeges különbséget tenni az évelő, a gyep- és az egyéves növényzet között. Jelentős hatással van még a művelésre a növényzet föld feletti tömege is. A föld feletti tömeg nemcsak a termés mennyisége, hanem a betakarítás módja és körülményei szerint is változhat. A növényzet föld feletti tömege és a művelés módja közötti összefüggésre általános szabályként azt mondhatjuk, hogy kisebb föld feletti tömeg esetén a tárcsás sekélyművelést, nagyobb tömeg esetén pedig a középmélyen végzendő szántásos (forgatásos) művelést alkalmazhatjuk megfelelő eredménnyel. A művelés módját a növényzet gyökérrendszere is befolyásolja. Ezen belül lényeges a gyökérmennyiség és a gyökérzet biológiai sajátossága. így például a szudánifű gyökértömege a megművelendő talajrétegben lényegesen több, és azt jobban átszövi, mint a borsó gyökérzete. Emiatt szántáskor kifordított barázdaszelet a szudánifű után kevésbé porhanyul, vagyis lényegesen több kiegészítő műveletet igényel. Az elmondottakon kívül a növényzet aszerint is befolyásolhatja a művelés módját és energiaigényét, hogy mennyire használta fel a talaj vízkészletét. Talaj művelési módok Az elővetemény betakarítása és a termesztendő növény vetése közötti időszak alapvetően meghatározza az alkalmazandó talajművelési rendszert. Ezen belül a művelési módokat, a műveletek számát, sőt az erőgép- és eszközigényt és a munka- szervezést is. Hosszabb idő esetén nagyobb lehetőségünk van a talaj munkák időbeni széthúzására, jobban megválaszthatjuk az adott művelési mód számára alkalmas talajállapotot, és viszonylag kevesebb erő- és munkagéppel dolgozhatunk. A talaj művelési rendszeren belül alkalmazható talaj művelési módokat öt csoportra oszthatjuk. Ezek a következők: — tarlóhántás, — alapvető talaj művelés (vagy alapművelés), — alapművelés utáni talajmunkák, — vetőágykészítés, — vetés utáni lezárás. Az egyes művelési módok feladatát és alkalmazási feltételeit a következőkben részletesebben ismertetjük. Tarlóhántás. Tarlóhántásnak nevezzük azt az első műveletet, amelyet valamilyen sekélyen művelő eszközzel a növény betakarítása után végzünk. Tehát a következő 79
