Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
növény alá végzendő műveletek sorozata általában a tarlóhántással kezdődik akkor, amikor a betakarítástól a vetésig hosszabb idő áll rendelkezésre, és ha a betakarításra a nyár folyamán került sor. A tarlóhántás célját a következőkben foglalhatjuk össze: — a tarló- és egyéb élő vagy elszáradt növényi maradványok talajba keverése, illetve megsemmisítése, — a talaj vízgazdálkodásának szabályozása, az evaporáció csökkentése és a vízvezető képesség megjavítása révén, — a fellazított felső talajréteg szigetelő hatása révén a nagymértékű felmelege- gedés megakadályozása, — a mikrobiológiai tevékenység elősegítése, — a kártevők irtása. A tarlóhántás eszközei a különböző tárcsák, kultivátorok, diszktiller, talajmaró, valamint a speciális hántóeke. Mélysége 6—12 cm. A tarlóhántást a nyár elején, illetőleg a nyár folyamán lekerülő növények után alkalmazzuk. Alapvető követelmény, hogy ezt a műveletet a betakarítás után a lehető legrövidebb időn belül elvégezzük. A még be nem takarított növényzetnek árnyékoló hatása van, ezért a talaj nem szárad ki teljesen. Ezt a talajállapotot kell tehát kihasználni, mert ha a hántással elkésünk, akkor annak minősége már rendszerint nem megfelelő. A betakarítás után közvetlen végzett tarlóhántás még kötött talajokon is megfelelő minőségű. Már az elmondottakból is következik, hogy a tarlóhántás fontos követelménye a gyorsaság. Ezért tehát nagy területteljesítményű eszközöket kell alkalmazni. Erre igen alkalmasak a kétsoros, nagy munkaszélességű XTN típusú tárcsák, a Hankmó ásóborona, a kialakítás stádiumában levő nagy teljesítményű kultivátorok (Kulti- flex), valamint a diszktiller is. Vannak olyan törekvések, amelyek a tarlóhántást a kombájnolással egy időben kívánják elvégezni. Igen lényeges feladat a tarlóhántás elmunkálása, melyet a hántással egy menetben vagy ez után, külön menetben végezhetünk. A hántással fellazított, esetleg kismértékben megforgatott talajrétegnek igen gyors és nagymértékű a vízvesztesége. Az elmunkálás feladata a veszteség megakadályozása, melyet a nedvességtartalomtól függően boronával vagy hengerrel végezhetünk. Ha a talaj nedvesebb, akkor az elmunkálást fogassal, ha szárazabb és nem ragad, akkor hengerrel végezzük. A fogast vagy a hengert — ha erre a talaj nedvességtartalma megfelelő — a hántással egy menetben is járathatjuk. Esetenként a lezárás csak fogas és henger együttes használatával lesz megfelelő minőségű. Kötött és rögös talajon célszerű a gyűrűs vagy Cambridge henger használata. A tarlóhántás utáni időszakban, amennyiben alapvető talajművelést nem vagy csak hosszabb idő múlva tervezünk, a tárcsázást, illetve a kultivátorozást a gyomok és az árvakelés megjelenése vagy a talajfelszín eső okozta tömődése esetén meg kell ismételni. A tarlóhántás vagy a hántás utáni ismételt művelés gyom-, illetve növényirtó feladata művelés nélkül vegyszerrel (Gramoxone, Gomex) is megoldható. Alapvető talajművelés. Azoknak az eljárásoknak az összessége, amelyekkel a talaj fizikai állapotát viszonylag hosszabb időszakra változtatjuk meg. Ez a hatás 20—30, esetleg 50—60 cm mélységre is kiterjedhet. Az alapművelésnek a talaj fizikai állapotára gyakorolt hatása a mélység és a művelés módja szerint 1 — 2, esetleg 3—4 év is lehet. Az alapművelés a talajművelési rendszer többi elemeihez viszonyítva a legnagyobb energia- és költségráfordítást igényli. Tehát a költség, de a tartamhatás miatt is megfontolandó az alkalmazás gyakorisága. Az alapművelést forgatással, forgatás nélküli lazítással vagy a kettő kombinációjával oldhatjuk meg. Eszközei a különböző ekék és lazítok. A szántásos vagy forgatásos eljárás az alapművelés legelterjedtebb módja. A for80
