Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
évig maradhat egy helyen, mert különben olyan láppusztulási folyamat indul meg, amelynek terméscsökkentő hatása műtrágyázással sem állítható meg. A káros folyamatot csak ismételt begyepesítés szünteti meg. A legelő—kaszáló 3—5 évi használata, valamint az évelő füvesek és az egyéves növények 50— 50%-os aránya esetén a vetésforgók 6—10 szakaszosak lesznek. Mivel a szántóföldi időszak kevés növényből áll, összeállításuk nem okoz gondot. Fontos, hogy a lápon is olyan növényeket termesszünk, amelyek értéke megközelíti az ásványi talajokon termesztettekét. Szántóföldi termesztés lápon csak vízrendezés után lehetséges. Ennek során szántóföldön 0,6—0,7 m-re ajánlatos a talajvízszintet leszállítani. Az 1 m-nél mélyebbre leszállított talajvízszint rendkívül káros, mert a láp gyors pusztulásával jár. Láp talajú gazdaságainkban ásványi talajok is vannak, amelyeken a szükséges gabonaféléket, kapásnövényeket termesztik és az átlagosnál kevesebb takarmányt. A vízjárásos területek vetésforgói, növényi sorrendje A felületi vizek közül a belvizek és az árvizek egyaránt a tél végi, tavasz eleji időszakban a leggyakoribbak. A tavasz végén vagy a nyár kezdetén, a zöldár idején inkább árvíz fordul elő, de belvíz is lehetséges. Az ősz második felében inkább belvizes elöntésre lehet számítani. Ezek szerint mind a belvizes, mind az árvízi elöntések szinte minden növény te- nyészideje alatt előfordulhatnak. A veszélyeztetett területeket ezért célszerűbb nem szántóföldként hasznosítani. A gyep növényzete hosszabb vízborítást is kibír, de a benne levő pillangósok 10 napos borítás után már nagyrészt kipusztulnak. Ezért veszélyeztetett táblákon nem ajánlatos nagy termelési értékű, nagy költséggel termeszthető növényeket vetni. A régi gyakorlat az volt, hogy az erősen vízjárta területekre, árterekre legfeljebb kukoricát vetettek. Az elsősorban veszélyeztetett területekre ma is csak tavasziakat, főleg késői vetésűeket: rövid tenyészidejű kukoricát, csalamádét, cirkot, szudánifüvet, keveréktakarmányokat ajánlatos vetni. A másodsorban veszélyeztetett területekre is kevésbé kerüljenek évelő pillangósok, és őszi gabonák is csak kisebb arányban. A vízjárásos területeket vízrendezéssel feltétlenül meliorálni kell. Ha pedig a vízrendezés hatására az elöntés alá kerülhető terület jelentéktelenre csökkent, a termeszthető növények összetétele, sorrendje alig különbözik a megfelelő talajú síkvidéki területekétől. A meliorációra szoruló területek talajművelése Az előző fejezetekben tárgyaltak alapján már ismeretes, hogy a meliorációra szoruló területeket az adottságok alapján különböző csoportokba soroljuk. A talajművelés feladatait illetően a meliorációra szoruló területeken alapvető és speciális kérdéseket kell megoldani. A talaj művelésben tehát általános és speciális, vagyis differenciált ismeretekre van szükség. Az általános ismeretek a földműveléstanból ismeretesek. Itt csak a melioráció hatékonyságát elősegítő és azt kiegészítő általános és speciális kérdésekkel foglalkozunk. A talajművelés alapvető kérdései A növénytermesztés során sokféle eljárást kell alkalmazni a termesztés célját jelentő termék betakarításáig. Ezeknek az eljárásoknak a tervszerű és szükségszerű sorrendje alkotja az adott növény termesztési rendszerét. Az ország szántóföldi művelés alatt álló területének évente mintegy 90—95%-át 74
