Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások

késő őszi takarmányellátásban is van jelentősége mint zöldtakarmánynak és juhlege- lőnek. Szárítható és silózható. Légszárazon 12% az emészthető fehérjetartalma. Ősszel, betakarítása után a deflációs veszély miatt ne szántsuk fel tarlóját. Jó előve- teménye a tavasziaknak, főleg a burgonyának, mert a nematoda kipusztul alatta.

Antal gyengén humuszos, ill. még termő homokra olajretekkel a többi között a következő vetésforgót javasolja:

1. búza vagy rozs, tarlójába olajretek,

2. kukorica vagy burgonya.

Westsik a nyíregyházi Homokkísérleti Telepen 1931-ben több vetésforgóval ma is folyó tartamkísérletet állított be. Ezek tanulságait is felhasználva, egyebek között a következő homoki vetésforgókat javasolja nyírségi savanyú futóhomokra:

1. rozs NPK, tarlójába csillagfürt zöldtrágyának, tavasszal leszántva,

2. burgonya PK,

3. rozs.

Duna—Tisza közi mésztartalmú futóhomokra:

1. rozs ritkára vetve, márciusban fehér somkóró rávetése,

2. somkóró,

3. burgonya PK,

4. rozs NP.

Dunántúli csapadékosabb homokra:

1. rozs PK, tarlójába bíborhere tavasszal trágyának leszántva,

2. burgonya PK,

3. rozs, tarlójába pohánka tavasszal trágyának leszántva,

4. burgonya NPK.

A szár- és a tarlómaradványok meghagyása tavaszig jelentősen meghosszabbítja az egyes növények védőhatását. Ezt a védekezési módot (mulch) gyakran alkalmazzák az USA-ban.

Alföldi homoktalajainkon nagyon kiterjedt a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés, amelyek sok szerves trágyát igényelnek. Kemenesy szerint ezért azokban az üzemekben, amelyekben jelentős a kertészeti kultúrák aránya, a szántóföldön nem lehet helyük „humuszfogyasztó” kapásnövényeknek. A szántóföld elsőrendű feladata itt az, hogy a nála nagyobb termelési értéket adó szőlő, kertészet szervestrágya-igényét fedezze. Szerinte a szántóföldi vetésforgót ilyen üzemekben humuszgyarapító növényekből: zöldtrágyákból, szálas és silótakarmányokból és az istállótrágyához szalmát adó kalászosokból kell összeállítani.

Láptalajok. Vízrendezésük után alkalmasak szántóföldi növények termesztésére is. Az elkotusodott láptalaj nagy deflációs károkat szenvedhet, gazdag nitrogénben, de hosszabb szántóföldi művelés esetén erősen romlik termékenysége, a rendezés után is aránylag magas talajvízszint miatt lassan melegszik és a talaj erősen gyomosodik. A talaj védelme céljából a meliorált lápok 70— 75%-át rétlegelőként célszerű hasznosítani.

A szántóföldként hasznosított lápokon is legelő váltó gazdálkodást kell f oly tani, amelyben a szántó 50%-át füves keverékek foglalják el 3—5 évi kaszáló—legelő- használattal és ötévesnél nem hosszabb szántóföldi időszakkal. A talaj lassú tavaszi felmelegedése miatt az egyéves növények közül inkább rövid tenyészidejűek termeszthetők. A kapások közül azok, amelyek vegyszeres gyomirtása jól megoldható. Egyébként sűrű vetésű gyomelnyomó növényeket kell rajtuk termeszteni. Ilyen kapásnövények a kukorica, a szója rövidebb tenyészidejű fajtái, pl. a Keszthelyi aprószemű sárga, a káposztafélék, a sárgarépa, amelynek Nantes-i fajtája lápon igen jó termést ad. Jól terem a silókukorica, a kender és a szudánifű, az ősziek közül a korai vetésű repce és takarmánykeverékei. A gyógy-, illetve fűszernövények közül a menta, a konyhakömény és az édeskömény.

A felsorolt növények közül a monokultúrát jól elviselő kukorica is legfeljebb 4

73