Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Géczy Károly: Bevezetés
Ezek figyelembevételével az ország 9,3 millió ha földterületéből a termelést kedvezőtlenül befolyásoló talajhibákkal terhelt területeknek a következőket tekinthetjük: — szikes talajok 1 028 000 ha, — savanyú talajok 2 278 000 ha, — szerkezet nélküli, humuszban igen szegény homoktalajok 596 000 ha, — sekély termőrétegű köves, kavicsos talajok 990 000 ha, — kedvezőtlen drénviszonyú talajok 115 000 ha. A vizsgált talaj tulajdonságok egyes csoportjai halmozottan jelentkeznek. Mindezek figyelembevételével az ország talajainak jelentős része javításra szorul. A talajhibák javításának megítélése. A mezőgazdasági termelés jelenlegi szintjén és a vele szemben támasztott társadalmi igények ismeretében célt tévesztene minden olyan törekvés, amely az összes talajhibás területet javítani akarná. A javítások mértékének megítéléséhez a következők figyelembevétele indokolt. Meg nem változtatható talajhibának kell ma még tekintenünk a vastagabb vas-, homok- és mészpadot, továbbá a növénytermesztési térben elhelyezkedő tömör vagy akár már töredezett kőzetet, a vastag kavicsréteget. A felmérések szerint ezek kiterjedése 250 000 ha. Gazdaságossági indokok alapján a szikesek egyes típusai még a következő évtizedben sem vehetők fel a javítandó területek sorába, noha a javítási eljárásaik ismertek. Ezek közé tartoznak a szoloncsákok, a szoloncsák-szolonyecek, valamint a gyeppel fedett réti szolonyecek. Ezek kiterjedése kereken 200 000 ha. Megfelelő javítási eljárás hiányában figyelmen kívül kell ma még hagyni a szerkezet nélküli, 1%-nál kevesebb humuszt tartalmazó futóhomokokat. Ezek területe 127 000 ha. Egyes talaj hibás területek termékenysége hatékonyan növelhető más — elsősorban agro- és biotechnikai — módszerekkel. Ide soroljuk azokat az enyhén savanyú talajokat, amelyek javításához a CaC03 mennyisége hektáronként nem haladja meg a 40— 50 q-t. Ebbe a kategóriába 620 000 ha savanyú talaj tartozik. A részletezett területeken talajjavítások helyett — az adottságokhoz jobban igazodó művelési ágak kialakításával, — más népgazdasági ágak szükségszerű területigényének célratörőbb kielégítésével, — a termelésszerkezet rugalmasabb kialakításával, valamint — speciális agro- és biotechnikai eljárásokkal (mésztrágyázás, mésszel kezelt istállótrágya, megfelelő műtrágyaválaszték stb.) növelhető a hatékonyság. Ahol viszont a feltételek adottak, a meliorációs eljárások közül a talajjavítások a legeredményesebbek akkor, ha a halmozódó talajhibák mindegyikére ható különböző eljárásokat együttesen, komplexen alkalmazzák. A mezőgazdasági termelést kedvezőtlenül befolyásoló domborzati és vízrajzi adottságaink. Az ország területéből jelentős a domb- és a hegyvidék. Ezek jellemzője egyebek között, hogy a természetes csapadék a magasabb részekről lefutva a mélyebb részekben összegyülekezhet. A vízmozgás energiája előbb leszakítja a talaj tömegről a talajrészeket, majd a szabaddá vált részeket elszállítja, és a szállított anyagot valahol lerakja. Közben a növényzetet is károsíthatja. A vízerózió gyűjtőnéven ismert folyamat a síkvidéken is jelentkezhet. A legkisebb lejtés is elégséges ahhoz, hogy a víz a magasabb részekről lefusson és a mélyebb részeken összegyülekezzék. A magasabb részeken később a növényzetnek hiányzik az elfolyt nedvesség, a mélyebb részen viszont iszapelöntés és víznyomásos kár keletkezhet. A szikes talajokon sajátos padkás erózió károsít. A repedezett talajú legelőkön a tavaszi felületi vizek mozgása kikezdi a repedéseket és medreket vág. A jobb minőségű, fűvel borított ,,A” szint fokozatosan beomlik. így fogy a jobb minőségű padkatető, és gyarapszik a terméketlen kopár padka. A hegy- és dombvidéken 1 300 000 ha mezőgazdasági hasznosítású területen kell azzal számolnunk, hogy — természetes csapadék jelentős része hasznosítatlanul elfolyik, 8
