Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Géczy Károly: Bevezetés
káknak tekintenek, más elnevezéssel a termőképesség kedvező szintre hozása; ide tartozik a tápanyagállapot helyesbítése is) és a meliorációs szolgáltatásra. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak a talajerő fenntartásával kapcsolatos tevékenységek, éspedig a talaj hasznosítási, trágyázási szakvélemények készítése, a vetésterületnek megfelelő összetételű műtrágya keverése és kiszórása, egyéb kemizálás, továbbá a létesítmények karbantartása (meliorációs karbantartás). A fejlődés során a meliorációs tevékenységek köre bővül. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése során a meliorációs tevékenység azoknak az eljárásoknak az összessége is, amelyek a talajok racionális használatához, a technika állandó, rendszeres fejlődéséből adódó új termesztési és szervezési eljárásokhoz szükséges feltételeket, a hasznosított terület és a rajta levő létesítmények megfelelő elrendezése útján teremti meg (terület- és felületrendezés). Meliorációs tevékenység a művelésre alkalmatlanná vált területek ismételten termőfölddé tétele, rekultivációja is. A mezőgazdasági üzemeknek egy tájegységen belül is egymástól különböző természeti és gazdasági adottságai lehetnek, termelési célkitűzéseik is eltérhetnek egymástól. A termelésre kedvezőtlen adottságok mértékétől, halmozódásától függően a kitűzött cél eléréséhez esetenként több, de változó mértékű meliorációs eljárás alkalmazása lehet indokolt. Az egyes meliorációs eljárások esetenként önmagukban is hatékonyak lehetnek, hatékonyságuk azonban növekszik, ha a különböző hatású beavatkozásokat komplexen alkalmazzák. A komplex melioráció konkrét tartalma tehát több tényezőtől függ. Mértékét az adott területen a termőföldekből javításra, védelemre, rekultiválásra stb. szoruló területek kiterjedése, halmozódása, a termelésfejlesztési célkitűzések, a talaj használat módja határozza meg. A melioráció komplex végrehajtását két tényező különösen indokolja. Az egyik az alkalmazott eljárások műszaki összefüggései. A beavatkozás, eljárás, módszer stb. ugyanis különböző hatást gyakorol a talajra. Ezek a hatások egymást kiegészíthetik, eredményességüket fokozhatják vagy leronthatják. Tehát a melioráció különböző hatások rendszere. A rendszer hatékonysága pedig csak az összes elem állandó és teljes funkcionálása mellett lehet kedvező. A másik tényező a területi összefüggés. A szántóföldi vagy a kertészeti ágazatok munkafolyamatai térhez kötöttek. A növénytermesztési tér legkisebb műveleti egysége a tábla. Ezzel szemben alapvető igény, hogy az egységesen kezelhető legyen, tehát azzá kell tenni. A talajfelszín és a műveleti egység állapota, változása, a termőtalaj tulajdonsága kölcsönhatásban van a többi között a terület vízmozgásával is. Nagyüzemi gazdaságaink tehát nem csupán iparszerű termékek előállítói, hanem igen differenciált vízgyűjtő rendszert is jelentenek. Ezért a meliorációs beavatkozásokat hatékonyságuk céljából a gazdaság területén a talajban, a táblákon, a táblákból alkotott teljes üzemi egységben célszerű megvalósítani. A mezőgazdasági termelést kedvezőtlenül befolyásoló talaj adottságaink. A termelésre kedvezőtlen talajadottságok országos számbavételéhez több tényező egyidejű vizsgálatára van szükség. Ahhoz, hogy a kedvezőtlen tulajdonságokat tartósan megváltoztató talajjavítási eljárásokat ki tudjuk választani, a vizsgált tényezőket csoportosítanunk szükséges. Ennek során a következő talaj jellemzők meghatározók: — a feltalaj savanyúsága, — a feltalaj lúgossága, — a feltalaj vagy az alatta közel elhelyezkedő rétegek káros só- és szódatartalma, — a feltalaj alatt a növénytermesztést korlátozó rétegek (tömör kőzet, kavics stb.) jelenléte, — a talajban magasan felemelkedő és ezáltal redukciós folyamatokat előidéző talajvízállás, rendezetlen drénviszonyok, — szerkezet nélküli, humuszban igen szegény talajadottságok. 7
