Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

Géczy Károly: Bevezetés

felhasznált ipari anyagok mennyisége. Általánossá vált a gépi munka. A mezőgazdaság technikai bázisának gyors ütemű növekedése következtében — az intenzifikálási folyamat során — előtérbe kerültek az iparszerű termelési technológiák. A korszerűsödés során a növénytermesztésben is a termelésre ható tényezők összhangja és racionális szintje a zárt termelési rendszerekben valósul meg.

Ilyen körülmények között még inkább bizonyossá vált az a törvényszerűség, amit a nemzetközi tapasztalatok is alátámasztanak, eszerint a termelés során az emberi munka, és a felhasznált anyagok, eszközök döntően a termőföld termékenységének megóvása és fokozása útján válnak hatékonnyá.

Ez a gazdaságos termelés növelését, a jövedelmi viszonyok kedvező alakulását is meghatározó módon befolyásolja. Ezt a megállapítást támasztja alá többek között mezőgazdaságunk távlati fejlesztési koncepciója és számítási anyaga is. Eszerint a növénytermesztés bruttó termelési értékének tervezett növekedését egyrészt a műszaki fejlesztéstől, másrészt a hatékonyság növekedésétől várjuk. Kutatási eredmények, szakértői becslések és számítások szerint a többletérték 47—51%-a a talajtermékenység javulását és védelmét lehetővé tevő eszközrendszerrel érhető el.

Ez az eszközrendszer magába foglalja a talajok trágyázását, amelyben a műtrágyának elsődleges szerepe van; a talajok javítását, amelyben a különböző kémiai szerek használata a meghatározó; a talajok védelmét, ahol a tudatosan használt kémiai, mechanikai, biológiai és műszaki beavatkozások elemeit komplexen alkalmazzák, a helyi adottságokhoz igazodó talajvédő gazdálkodás keretei között.

Mindezek hatékonyságának feltétele a rendezett vízállapotok megteremtése.

A mezőgazdasági vízrendezés a mezőgazdasági szempontból kedvező vízgazdálkodási helyzetnek a természetes hidrológiai körülmények közötti kialakításából és a kialakításhoz szükséges lehetőségek megteremtéséből, valamint a káros vizek elleni védekezésből tevődik össze. E beavatkozási rendszer egyes elemei a talaj termékenysége szempontjából jelentős vízháztartási tulajdonságok tartós javítását is eredményezik. Ezek tehát természetes részei a talaj termékenységet növelő eszközrendszernek.

A mezőgazdasági termelésnek a környezet vízháztartási viszonyaival szembeni követelményei az adott tértől és időtől jelentős mértékben függnek és változnak. Ugyanakkor, különösen az időjárástól függően, változnak a vízháztartást közvetlenül befolyásoló természeti tényezők is (csapadék, párolgás stb.). Hazánk éghajlatának éppen a szélsőségei jelentik növénytermesztésünkre a legnagyobb veszélyt. A szélsőségek mértékének jellemzésére jó példa a debreceni megfigyelőállomás 100 évre visszanyúló adatsora. Debrecenben ugyanis az elmúlt száz év során volt eset, amikor az évi átlagos csapadék 29,1 mm (1862. VII. 1— 1863. VI. 30.), illetve 133 mm (1878. VII. 1 —1879. VI. 30.) volt. A gazdálkodás fejlett szintjén a rendezett vízállapotokon a hiányzó csapadék pótlásához szükséges eszközrendszert is értjük. A csapadékpótlás eszköze, az öntözés tehát a melioráció fogalomkörébe tartozik. A mezőgazdasági víz- gazdálkodás öntözéses ismeretanyagával azonban e kézikönyv nem foglalkozik.

A melioráció szűkebb értelemben a talajra gyakorolt olyan hatás (beavatkozás, eljárás, módszer stb.) vagy különböző hatások rendszere, amelynek célja a. talaj termékenységének — a gazdálkodás meghatározott technikai és technológiai szintjének megfelelő — tartós fokozása, továbbá a kedvezőtlen természeti tényezők hatásainak megszüntetése vagy jelentős mérséklése a növénytermesztési térben (defláció, erózió elleni védelem stb.).

A termőtalaj védelméről, termőképességének növeléséről az 1961. évi VI. törvény intézkedik.

Meliorációs tevékenység ,,a talaj termőképességének és a termőtalaj állagának megóvása végett szükséges agrotechnikai, biológiai, kémiai és műszaki együttes (talajvédelmi, vízrendezési, vízhasznosítási és egyéb) eljárások végrehajtása”.

A meliorációs tevékenységet két szakaszra bontják, éspedig a meliorációs beruházásra (tulajdonképpen az a tevékenységi kör, amelyet hazánkban meliorációs mun6