Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A deflációnak kitett üzemek gazdálkodásának szervezése
tan, körültekintően használjuk. Hatásuk ugyanis a szélsőséges csapadékviszonyok következtében az átlagosnál bizonytalanabb (oldódásukhoz a kiszórás után rövid időn belül 20—40 mm csapadék szükséges), a defláció következtében pedig a talajjal együtt olyan területekre kerülhetnek, ahol a kultúrnövényben kárt okozhatnak. Helyes, ha az uralkodó szélirányban azonos vagy a felhasználandó vegyszerre nem érzékeny növényt telepítünk. E vegyszereket elsősorban a nehezebben mozgó, szerves anyagban gazdagabb homokokon használjuk. Az egyéves hatású vegyszerek használata kisebb veszéllyel jár. A levélen keresztül ható vegyszerek pedig veszélymentesen, széles körben használhatók. A kártevők, a növényi betegségek elleni vegyszerek használatára általában az egyéb területeken is érvényes szempontokat kell figyelembe vennünk. Kivételt képez a talaj fertőtlenítő anyagok használata, mivel ezek egy részének lebomlási ideje hosz- szabb, s a defláció következtében a talajjal együtt esetleg más területre kerülhetnek. A vegyszerezés szervezési, ökonómiai kérdéseivel itt részletesen nem foglalkozunk, mivel ezek az általános elvekkel megegyezőek. Csupán azt hangsúlyozzuk, hogy az ésszerű vegyszerezéssel növelhető a munka termelékenysége, elősegíti a termelés jövedelmezővé válását. A homoktalajok védelmének egyik — a jövőben hathatós — eszköze a különböző emulziókkal való felszínkezelés, feltalajrögzítés, a felszín stabilizálása. Pl. az NDK- ban bitumenes felületi kezeléssel szereztek kedvező tapasztalatokat: a kezelés a deflációt gyakorlatilag megakadályozza, s emellett a termés 10— 20%-kal nő. A korai zöldségtermesztésben, különösen a vetés esetén lehet e szerek használatának nagy szerepe. A tápanyag-visszapótlás szervezése és géprendszere A szervestrágyázás szervezése. Homoktalajú gazdaságainkban kevés a rendelkezésre álló szerves trágya, s mennyiségének számottevő növekedésével sem számolhatunk. Elsőrendű feladatunk a szerves trágyák veszteségmentes gyűjtésének, tárolásának és talajba juttatásának megszervezése. A korszerű sertés- és szarvasmarhatelepek építésével egyre nagyobb mennyiségű hígtrágya termelődik. A folyékony trágyák kijuttatásához a szippantókocsik üzembe állításán túl fel kell készülni a trágyaöntöző berendezések és injektorok rendszeres üzemeltetésére is. Az öntözéses trágyakezelés üzemszerű bevezetése előtt viszont tisztázni kell annak növényélettani, gazdaságossági és környezetszennyezési következményeit, továbbá az öntöző- berendezésekkel szemben támasztott különleges követelményeket. Az NDK-ban a hígtrágyaöntözésben főként Rostock környékén jelentős gyakorlati tapasztalatokat szereztek. Az istállóból kikerülő trágyát napjainkban (almos) szilárd és folyékony állapotban hasznosítják. Az almos tartásmód során termelt istállótrágya mozgatása a felhasználásig általában több lépcsőben történik, teljesen gépesíthető, de számos gazdaságban csak az istállótól való szállítás gépesített. A tárolásnak kétféle alapmegoldása és ezek kombinációja terjedt el: az istálló melletti vagy a trágyázandó tábla szélén való tárolás, ill. kezelés. A tárolás, a kiszórás szervezésével itt nem foglalkozunk. Az általános elvek az irányadók. Az istállótrágyázás jelentőségét a közelmúltban számos szakember vitatta. Ezért itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a trágya az állattartás mellékterméke, s ezért költségeinél csak a kezelés és a kiszórás költségeit kell figyelembe vennünk. Ha így számolunk, az istállótrágyázás csak gazdaságos lehet. Ezen túlmenően a szerves anyagban szegény, könnyen mozgó homoktalajainkon a talajvédelmi szempontok is feltétlenül indokolják. 358
