Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A deflációnak kitett üzemek gazdálkodásának szervezése
ugyanis, hogy a téli csapadék befogadása, tárolása itt is szükséges, sőt az átlagosnál fontosabb is. Ebből a szempontból az őszi mélyszántás általában előnyös. E tekintetben különböző nézetek terjedtek el. Alapvetően hibás, ha a terület ismerete nélkül mondunk véleményt. A különböző nézetek a homok egy-egy jellemző tulajdonságára alapoznak. így az egyik szerint a homok összetételénél fogva a felszínre hullott összes csapadékot mindenkor képes befogadni, és az a mélyebb rétegekbe jut. A másik vélemény alapja, hogy a homoktalajok úgyis átengedik a vizet, így a téli csapadék raktározását az őszi mélyszántás úgysem segíti elő, csak növeli az amúgy is szegényes tápanyagkészlet kilúgozódását. A harmadik nézet szerint a stabil szemcseelrendeződés átmeneti tömődöttséget okozhat, s ha ebben az állapotban kerül a télbe, a felszíni pórusokba beszivárgó víz hamar befagy. Ezzel a homokfelszín tartósan, sokszor a tavaszi kiolvadásig vízzáróvá válik, és a tábla mélyedéseiben vízállások keletkezhetnek. Az őszi mélyszántás tehát homoktalajon is szükséges lehet. Vagy augusztus végén szántsunk, és mire jönnek a késő őszi, szeles napok, a szántás megfelelően be is gyomosodik, vagy novemberben szántsunk és 50 kg/ha rozzsal vessük be a területet. Ha erre nincs mód, és túlságosan laza a talaj, száraz az időjárás, az őszi mélyszántás elhagyása indokolt. Az őszi mélyszántás fedetlenül hagyása nem célszerű, inkább mondjunk le róla. Ez esetben helyesebb a tavaszi szántás, mert kisebb kár származik az elmaradt csapadéktározásból, mint a deflációból. A tavaszi szántási munkákat lehetőség szerint közvetlenül magágy-előkészítési céllal végezzük. így marad ugyanis a talajfelszín viszonylag a legrövidebb ideig takaratlan, fellazított állapotban. A kelő, sűrű sorú vetés 2—3 hét alatt már közepesen takar, és mérsékli a talaj- elhordás mértékét, veszélyét. A mélyítőművelés homoktalajainkon főként az elmúlt 10 évben terjed. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a mélyművelés homokon is terméstöbblettel jár, s megtérülése gyors. A mélyműveléshez nagy teljesítményű négykerékmeghajtású erőgépekre, valamint megfelelő mélyművelő eszközökre van szükség. Hangsúlyozzuk azonban, hogy indokoltságát esetenként kell elbírálnunk. Alapvető feladat a művelés optimális és gazdaságos mélységének megválasztása. Figyelembe kell venni a hozamnövekedést és ráfordítást, s ahol célszerű, forgatásos vagy forgatás nélküli talajlazítást kell végezni. Az eddigi gyakorlat és a kutatási eredmények alapján a mélylazításra — a csernozjom jellegű homoktalajok kivételével — 4—5 évenként kerüljön sor. Ez utóbbiakon a négyévenkénti 30—35 cm-es mélyszántást ajánlják. A mélylazítás után közvetlenül, valamint az azt követő harmadik évtől középmélyen szántsunk. A kapásokat vagy a gabonákat követő gabonafélék talaj-előkészítése a sekélyszántás vagy a szántás nélküli módszer. Ezt indokolják a gazdaságossági és a talajvédelmi szempontok. A kísérleti és a nagyüzemi gyakorlati eredmények egyaránt azt bizonyítják, hogy az egymenetes talaj-előkészítés, vetés és talajlezárás homoktalajon igen eredményes a talajvédelmi, üzemszervezési és költségcsökkentési szempontból egyaránt. Mind szélesebb körben terjed a nagy sortávolságú és lassú kezdeti fejlődésű növények tarlóba vetése. Ezzel a módszerrel a magágy-előkészítést csak az elvetésre kerülő növények helyére korlátozzák, s a kelés, a megerősödés után a növényápolási munkákkal dolgozzák be a tarlót. Ezzel a defláció és a homokverés veszélye csökken, s a kísérleti eredmények szerint 10—30%-kal nő a hozam. A vegyszerek használata Homoktalajaink vegyszeres gyomirtásában viszonylag kevés a gyakorlati tapasztalatunk. A rendkívül változó talaj tulajdonságok, a jelentős defláció miatt a gyomirtószereket (elsősorban a szuperszelektív és lassan lebomló vegyszereket), differenciál357
