Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A talajvédő gyepgazdálkodás szervezése a lejtős területeken gazdálkodó üzemekben
A talajvédő gyepgazdálkodás szervezése a lejtős területeken gazdálkodó üzemekben A talajvédő gyepgazdálkodás rendszerébe azok az agrotechnikai eljárások és műszaki intézkedések tartoznak, amelyek alkalmazásakor a lejtős gyepterületek talaja megvédhető az erózió kártételétől. A védett területek egy részén korszerű gyepgazdálkodás folytatható (takarmánytermő gyepek), a többi gyepterület pedig meghatározott beavatkozás nyomán talaj védő szerepet tölthet be. A vízerózió kialakulásával kapcsolatos külföldi kutatások (Osborn, 1955; Dietrich, 1969) és a hazai közlemények (Kazó, 1964; Duck, 1966; Szűcs—Kazó, 1969) mindazt bizonyítják, hogy az esőcseppek talajromboló hatását az olyan zárt gyep akadályozza meg a leghatékonyabban, amelyen az esőcseppek nem képesek a talajra jutni és azt fellazítani. Egyúttal felhívják a figyelmet a kutatók arra is, hogy a föld színe fölé csupán néhány cm-rel emelkedő leveles lombozat az esőcseppeket kitűnően felfogja, de a vízelfolyást kevéssé akadályozza meg. Ez csak az alacsonyabb aljfüvek és a magasabb szálfüvek megfelelő aránya esetén csökkenthető. Eszerint mindazok az eljárások, amelyek elősegítik a zárt növényállomány kialakulását, és a termést is növelik, egyúttal talajvédő eljárások is. A jól kezelt, okszerűen hasznosított gyep tehát az agrotechnikai talajvédelem fontos eszköze. Lejtős területen az üzem fejlesztése során az első fontos feladat a meglevő és a telepítendő gyepterületek számbavétele és az üzem gazdálkodásában, valamint a talaj- védelemben betöltendő szerepének meghatározása: a gyepes területek csoportosítása (osztályozása). A gyepterületek gyakorlati csoportosítása hasznosítási irány szerint A gyepes területek termésátlagai az évek során nemcsak a gyepgazdálkodás jelenlegi színvonala miatt változatlanok, hanem azért is, mert számos olyan területet tartunk nyilván takarmánytermő gyepként, amelyet ilyen módon okszerűen nem hasznosíthatunk. A művelési ágak között szerepel sok délre néző, keveset termő, meredek legelő; ezek az állattenyésztő telepektől távol, gyakran szántók és erdők között szétszórtan helyezkednek el, és nehezen közelíthetők meg. Az ilyen területek termése legeltetéssel az erózió veszélye miatt még az É-i oldalon sem hasznosítható, a kaszálás pedig vagy a meredek lejtés miatt korlátozott, vagy a szétszórtság miatt gazdaságtalan. A rétek jelentős része pedig ma már csak apró völgyi rét. Mivel az üzemek egyre inkább felhagynak a szántóműveléssel a 17%-nál merede- kebb területeken, ezek gyepesítése után megváltozik a gyepek területi elhelyezkedése, ezzel együtt lényegesen javul a korszerű gyepgazdálkodás lehetősége is. A gyepgazdálkodás üzemi fejlesztése végett halaszthatatlan volt a lejtős gyepterületek földnyilvántartástól független, a természeti és üzemi tényezők gyepgazdálkodásra gyakorolt hatásának elemzésén alapuló gyakorlati csoportosításának kidolgozása. Ennek során az adott üzemben meg kell határozni a takarmánytermő gyepek elhelyezkedését, dönteni kell az e csoportba nem sorolható, főként természetes gyepterület további hasznosításáról. A lejtős tájakon levő gyepterületek hasznosítási irányának és lehetőségeinek felmérése dönti el az üzemben a takarmány termesztés irányát, a gyepgazdálkodás fejlesztési lehetőségét, és lehetővé teszi az agrotechnikai talajvédelem kiterjedtebb alkalmazását. 338
