Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Matos Károly: A meliorációs szervezése - A talajvédő gyepgazdálkodás szervezése a lejtős területeken gazdálkodó üzemekben
A csoportosítás alapelvei. A csoportosítás kidolgozásakor alapvetően figyelembe vettük az „Irányelvek a lejtős területek meliorációs tervezéséhez” [Kiss A. et ál. (1972)] OMMI kiadványban foglaltakat, valamint a hazai kutatómunka vonatkozó eredményeit és az üzemi gyakorlat megfigyeléseiből levont következtetéseket. Célkitűzésünk az volt, hogy az üzem összes gyeppel borított területéről az átlagos évi talajveszteség értéke ne haladja meg a 15 t/ha értéket, a leeső csapadékból elfolyó víz mennyisége 40 mm/h intenzitás esetén se haladja meg a 30%-ot. A természeti tényezők közül — Délnyugat-Dunántúl kivételével — a gyepgazdálkodás lehetőségét hazánk lejtős tájain a csapadék mennyisége és eloszlása alapvetően meghatározza (109. táblázat). Sipos (1972) vizsgálatai szerint Észak-Magyarországon, ahol a csapadék sokéves átlaga 600 mm, a műtrágyázás hatékonyságát is lényegesen befolyásolja a lehullott csapadék mennyisége. Az ökológiai kutatások szerint a szeptembertől szeptemberig tartó csapadék a fűterméssel szorosabb összefüggést mutat, mint a naptári évben lehullott mennyiség (Vinczeffy, 1973). A május—június és augusztus—szeptember hónapokban lehulló csapadék és annak 2 éves 24 órás mennyisége befolyásolja a fűtermés eloszlását, a gyeptelepítés optimális időszakát. Lejtős területen kisebb a ténylegesen hasznosítható csapadék, mint hazánk sík vidékein. A párolgási veszteség a déli (D, DK, DNy) lejtőkön számottevő, még több azonban — azonos talajállapot és növényállomány esetén — a lejtéstől függő víz- elfolyás. Ennek mértékét és intenzitását azonos lejtésű és talajtípusú szántón a talajok vízbefogadó és vízáteresztő képessége határozza meg. Zárt gyepen a növényzet késleltető hatása következtében kisebb vízbefogadó képességű talajon is kevesebb az elfolyás, mint jobb vízelnyelés esetén szántón. Anyagbemosódásos barna erdőtalajon a gyepről való vízelfolyás mértékét és intenzitását vizsgálja Sipos A. (1973) a kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutató Intézetben Kazó-féle esőztető berendezéssel. Az elfolyás alakulását 1 órán keresztül 40 mm vízzel történt esőztetés hatására a 110. táblázatban láthatjuk. A táblázat szerint az elfolyás a lej tőhaj lástól kevésbé függ, mint a gyepnövényzet állapotától. A 30% lejtőhajlású gyepeken is van tehát mód a lehulló csapadék jelentős részének megőrzésére, a rendszeres takarmánytermesztésnek azonban gépesítési akadályai vannak, a költségráfordítás is nagyobb. A hőmérséklet hatása közismert. A csoportosítás szempontjából azt kell figyelembe venni, hogy a déli lejtőkön mért hőtöbblet abszolút vagy viszonylagos csapadékhiány esetén gyakran okoz zavarokat a gyeptermesztésben {Resmerita— Csűrös, 1968). A talajviszonyok hatása a gyepek termésére kisebb, mint a szántóföldi növényekére, ismerete mégis elengedhetetlen az okszerű és gazdaságos gyeptermesztéshez. Sajnos az üzemi genetikus talaj térképet főként csak szántókra készítik el. 109. táblázat. Az 1 q zöld fűhöz felhasznált évi csapadék Műtrágyakezelés 1968 1969 1970 1971 1968-1971 409 mm 552 mm 806 mm 431 mm 549 mm termés q/ha csapadék ram/ha termés q/ha csapadék mm /ha termés q/ha csapadék mm/ha termés q/ha csapadék mm /ha termés q/ha csapadék mm/ha Műtrágyázatlan 22,2 18,4 34,0 16,2 61,8 13,0 16,8 25,0 37,5 14,6 N174 TK 46,1 8,8 111,4 4,9 175,9 4,6 61,6 5,9 116,0 4,7 n348 pk 57,8 7,7 133,0 4,1 241,4 3,3 77,3 5,7 150,2 3,6 N52i PK 65,2 6,2 130,4 4,2 211,8 3,8 71,6 6,0 137,9 3,9 22* 339
