Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Nádosy István: A meliorációs munkák tervezése - Meliorációs tevékenységek tervezése és irányítása operációkutatási módszerekkel
Az M* az egyszeri ráfordítások amortizációja 1 évre. „Az üzemi vízgazdálkodási létesítmények amortizációs hányada az üzemidőtől függetlenül 4% a 30/1966. TGÉ 19 OT—TN számú utasítás alapján. A talajjavítások hatásának amortizációs ideje talajtípusonként, tájanként, javítási módonként változik. Ezért e költségtényezőt tapasztalati értékek alapján kell figyelembe venni.” (Faragó, 1971.) A modell megoldása alapján a következő kérdésekre kaphatunk választ: 1. A gazdaság mely talajtípusain célszerű meliorációt végezni. 2. Mekkora a melioráció megvalósításának optimális mértéke. 3. Mekkora a melioráció hatásának tulajdonítható vállalati többletjövedelem értéke. 4. Mekkora a vállalat meliorációs állami támogatás iránti igénye. 5. Az optimális jövedelemtöbblet és a beruházás összráfordításának figyelembevételével mennyi a minimális megtérülési idő. 6. A vállalat részére biztosított állami támogatási keret függvényében hogyan alakul a vállalat optimális jövedelme. 7. Milyen termelési szerkezet esetén biztosítható a komplex üzemi melioráció optimális hasznosítása. 8. Milyen pótlólagos anyag- és eszközvonzata van a kopmlex üzemi melioráció optimális hasznosításának. Az állami támogatási keret optimális elosztása A mezőgazdasági üzemek különböző meliorációs munkáinak kivitelezéséhez az állam jelentős támogatást nyújt. E támogatás mértéke 50—70% között mozog a kérdéses tevékenység jellegétől függően. „A támogatás mértékét az engedélyező szerv a rendelkezésre álló állami támogatási kereten belül a részére kiadott terv- előirányzat biztosítása mellett állapítja meg.” [27/1970 (XII. 13.) MÉM sz. rendelet 4. § (3) bekezdés.] Minthogy igen jelentős összegekről van szó, nem közömbös, hogy milyen szempontok figyelembevételével, illetve milyen módszerek segítségével osztják szét ezeket az összegeket az igénylő gazdaságok között. A döntéskor ez esetben is hasznos segédeszközök lehetnek az operációkutatási modellek. Tegyük fel, hogy a meliorációra rendelkezésre álló beruházási keretet az arra illetékes szervnek n számú gazdaság között kell optimálisan elosztania. Az optimalitás tartalma az érintett gazdaságok összjövedelmének maximuma, vagy az össz-ter- melési érték maximuma lehet. A célfüggvény tartalmának megválasztásának ebben az esetben szoros kapcsolatban kell lennie az általános gazdaságpolitikai célkitűzésekkel. Ha a vállalatok dinamikus növekedésének alapját kívánjuk megteremteni, az elsőt, ha pedig az össztársadalmi termék minél nagyobb mértékű növekedése a kívánatos, a másodikat célszerű választani. Az összjövedelem optimalizálására alkalmas lineáris programozási modell a következőképpen írható fel: * Aixi -(- Mxyx A 2^2 + AI2ÍJ2 á bx ^2 ™\yX ^1+ cmly,+ C2*2+ Cm2?/2 + • • • .Anx„ +Mnyn S b„ +m’ny„ = R ■■ +<£ xn +c‘mny„ ------►max!, ahol 3 03
