Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
Kedvezőnek mondjuk a három fázis arányát, ha a pórusok aránya 45—50% körüli, s ezen belül a kis, közepes és durva pórusok aránya 1:1:1. A megfelelő arányok tartása, illetve állandósulása a talaj szerkezet függvénye. A jó, vízálló morzsákból álló talaj szerkezet a mindenbor szükséges víz és levegő, illetve szilárd fázis arányának a záloga. Talajműveléssel, meliorációval (pl. a folyékony fázis csökkentése drénezéssel) és helyes vetésszerkezettel befolyásolható. A meliorációra szoruló talajok kémiai tulajdonságai A talajok kémiai tulajdonságait tekintve, a talaj kolloidok felületén megkötődött kationok a meghatározók. A kolloidok megkötőképessége (adszorpciója) függ az agyagásvány felaprózódott- ságától, a kolloid méretétől és a kolloid minőségétől. Egy adott talaj megkötőképessége viszont annak kolloidtartalmától függ. A talaj adszorpcióé kapacitásán (T-érték) 100g talaj által megköthető mge-értékben kifejezett összes kationmennyiséget értjük. Az adszorbeált kationok közül a Ca2+-, a Mg2+-, a Na+-, a K+-, a H+-ionok mennyisége, illetve aránya a fontos. A megkötődött anionok (PO4-, SiO*-, SO4-, COij-) már kisebb szerepet játszanak a talaj tulajdonságok alakulásában. S-értéknek nevezzük az adszorbeált Ca2+-, Mg2+-, Na+- és K+-ionok mge-é.-ben kifejezett mennyiségét 100 g talajra vonatkoztatva. Ezektől származik a talajok lúgos kémhatása. A Ca2+-ionokkal telített talaj csak mérsékelten (8,2—8,4 pH), a Na+-ionokkal telített talaj vizes szuszpenziója azonban erősen lúgos (10 pH). Ha a talaj adszorpciós kapacitását az S-értékkel csökkentjük, a megkötődött H+-, Al3+- és Fe3+-ionok mennyiségét kapjuk meg. Mivel az Al3+- és Ee3+-ionok nem lúgosító hatásúak, a T—S-érték a talaj savanyúságát határozza meg. Telített a talaj, ha a T—S-érték a T-érték 10%-át nem haladja meg. Ha ez 10—20%, akkor gyengén, ha 20%-nál nagyobb, telítetlen talajjal állunk szemben (savanyú talajok). Hidrogéntalajok A sok H+-iont lekötő talajok telítetlenek. Savanyú kémhatású, könnyen szét- iszapolódó, így rossz szerkezetű talajok. Művelés után igen rögös álmorzsás szerkezetűek, és az első nagyobb eső után szétiszapolódnak. A savanyúság mértékétől függően korlátozott a termelhető növényfajok száma, ami az egyes növények mész- igényével, illetve savanyúságtűrésével áll kapcsolatban. A hidrogéntalajok a kémiai talajjavításon felül, kedvezőtlen vízvezető tulajdonságaik miatt, gyakran alagcsövezésre is szorulnak. Kalcium talajok Ha a megkötődött kationok 80— 90%-a kalcium, kalciumtalajnak nevezhető. Jó szerkezetű, s ezáltal jó vízgazdálkodású talajok, ha ugyanakkor humusszal is kellő mértékben ellátottak. A humuszától megfosztott, erodált kalciumtalajok hajlamosak a sülevényességre, mivel a kalcium a növények vízfelvételét nehezíti. Káliumtalajok Kis foltokban, általában delelőhelyek körül alakulnak ki káliumtalajok, amelyek jó szerkezetűek és vízgazdálkodásúak. A növényzet itt még viszonylag szárazabb körülmények között is jól díszük, mivel a kálium a növényzet vízfelvételét elősegíti. 32
