Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
Magnéziumtalajok Magnéziumtalajjal állunk szemben, ha az adszorbeált kalciumionok mellett 30% vagy annál több S-órtékhez viszonyított magnéziumot tartalmaz. Általában jó mor- zsás szerkezetűek, de a vizet igen nagy erővel kötik meg, ezáltal a növényzet számára az nehezen hozzáférhető. Ezért a magnéziumtalajokat gyakran porsziknek is nevezik. Nátriumtalajok Ha a Na+-ionok mennyisége a kalcium és a magnézium mellett az S-érték 5%- ánál nagyobb, szikesnek nevezzük a talajt. A Na már viszonylag kis mennyiségben is igen erősen befolyásolja a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. A szikesség mértékétől függően a talaj könnyen szétfolyik, kenhetővé válik. Rossz vízvezető tulajdonsága miatt belvízképződésre hajlamos. A nehezen elnyelt vizet igen erősen megköti. Kiszáradva erősen zsugorodik, cserepesedik, s a repedéseken keresztül a mélyebb talajrétegek is kiszáradnak. Csak igen szűk nedvességtartalom-határon belül művelhető eredményesen. Nedvesen kenődik, szárazon hatalmas rögöket forgat ki az eke. A szikeseket nátriumtartalmuk szerint a következőképpen osztályozzuk: — gyengén szikes, ha a nátrium az S-érték 5— 10%-a, — közepesen szikes, ha a nátrium az S-érték 10—20%-a, — erősen szikes, ha a nátrium több, mint az S-érték 20%-a. A meliorálásra szoruló talajok biológiai tulajdonságai A termőképességet a talaj biológiai tulajdonságai jelentősen befolyásolják. A növények számára egyik legfontosabb tápanyag, a nitrogén ásványi bomlástermékként nem kerül a talajokba. Természetes körülmények között mindenkor a szerves anyagok biológiai bomlása révén jut hozzá a növényzet. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságának egyik legfontosabb meghatározója a talaj szerkezet. A vízálló morzsákból felépülő talaj szerkezet, amely a három talajfázis kedvező arányának, a jó tápanyag-feltáródásnak és vízgazdálkodásnak az előfeltétele, a talajban lejátszódó biológiai folyamatok eredményeképpen alakul ki. A talajban lejátszódó biológiai folyamatokat — a szerves anyag lebomlását, a hurauszanyagok felépülését — a három talajfázis aránya szabályozza. Levegős körülmények között az aerob bomlás irányában ható folyamatok, levegőtlen körülmények között pedig a lassú szervesanyag-bomláshoz kapcsolódó átalakulási folyamatok uralkodnak. A komplex melioráció éppen ezeket a folyamatokat szabályozza azáltal, hogy a talaj víztartalmát, illetve vízháztartását megváltoztatja, hézagtérfogatát növeli vagy éppen csökkenti. A talaj biológiai folyamatainak korlátái a meliorálásra szoruló területen Erősen kötött nátriumtalajok esetében levegőtlen, szélsőséges vízgazdálkodású a talaj. Az őszi—téli és kora tavaszi időben a lefolyástalan területen képződő belvíz tartósan szétiszapolja a talajt. A levegőtlen, lassan felmelegedő talaj mikrobiológiai élete csak a belvizek felszáradása után tud megindulni, de akkor is csak a felszínhez közel eső, lassan átszellőződő legfelső talajrétegben. Lefelé haladva a levegőtlen körülmények időtartama hosszabb. Az alig megindult talajélet azonban a nyári melegebb napok nagyobb párolgási vesztesége után a kiszáradás következtében ismét leáll. A talajéletre alkalmas hő- és nedvességtartalom, légcsere-lehetőség így csak jóformán néhány heti időtartamra korlátozódik. 3 A melioráció kézikönyve 33
