Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
össze. Ez az a vízmennyiség, amelyet a talajok a növények részére raktározni képesek. A kapilláris vízkapacitás (VK kap.) az a vízmennyiség, amelyet a talaj kapilláris úton fel tud venni. Gyakorlatilag a talajvíz feletti kapilláris talajzóna víztartalma. A hóUviztartalom (HV) az egyes növények vízhasznosítási erélyétől függő víz- mennyiség. Ennél a víztartalomnál kezdenek el a növények hervadni. Mivel a kolloidokhoz kötött (hidrátburok) vizet az egyes növények 10 és 35 atm közti nyomásnak megfelelő szívóerővel képesek felvenni, ez az érték növényenként változó. Hasznosítható (diszponibilis) (DV) vízkapacitás a növények számára hozzáférhető vízmennyiséget jelzi. Megkapjuk, ha a természetes vízkapacitásból levonjuk a holt- víztartalmat, tehát DV = VK-HV. A talajok vízforgalmában a folyékony halmazállapotú vízen kívül gőz állapotú víz is részt vesz. Általában a talaj levegővel együtt mozog a hőmérséklet okozta nyomáskülönbség hatására. Az ásványok kristályvize és a jég nem vesz részt a körforgalomban. A talajok hőháztartása A Nap sugárzó energiájából nyert hőt a talaj sugárzás révén és a nedvesség elpáro- logtatásával adja le. A sugárzási energia felvétele függ a földrajzi helytől, a kitettségtől, a lejtőszögtől, a sugárzás visszaverődésétől (albedo). A visszaverődés, illetve az elnyelés a talaj színének, érdességének és a növényi borítottságnak a függvénye. A felvett sugárzási energia a talajt (szilárd, folyékony és légnemű fázis adott aránya) fajhőjétől függően különböző mértékben melegíti fel. így a nedves talajok lassabban, a szárazak gyorsabban melegszenek föl. A hőforgalom szabályozása egyúttal a párolgás szabályozását is szolgálja, mivel ahhoz igen jelentős hőmennyiségre van szükség. A növényi- vagy talajtakarásos árnyékolással a talajok kevésbé melegednek fel, s így kisebb lesz az improduktív talajpárolgás is. A laza szerkezetű, levegővel kevert feltalaj ugyancsak hőszigetelő rétegként csökkenti a mélyebb rétegek fölmelegedését. Ez az okszerű talajművelés párolgáscsökkentő mechanizmusa is. A hőforgalom természetesen a talajban levő vízgőz mozgását és kicsapódását is szabályozza. Az éjszakai kisugárzás következtében a hőmérséklet csökken, ez jelentős vízgőz-kondenzálódással jár, ami segíti a növények vízellátását. A talaj három fázisának aránya A talajnak mint diszperz rendszernek szilárd, folyékony és légnemű fázisa van. Ahhoz, hogy a talajban lejátszódó kémiai és biológiai folyamatok a talajfejlődés szempontjából kedvezőek legyenek, a három fázis megfelelő arányára van szükség. A fázisok egymáshoz viszonyított aránya tulajdonképpen a pórusok mennyiségétől és nagyságától függ. A víz és a levegő, illetve a gázok a talajpórusokat töltik ki. A durva (0,03 mm-nél nagyobb) pórusok a gravitációs vizet vezetik, és lehetővé teszik a légcserét, az átszellőzést. A közepes nagyságú (0,003—0,03 mm) pórusok a talaj víztartását s még bizonyos mértékű levegőztetését is segítik. A finom pórusok (0,003 mm-nél kisebbek) csak víztartók, a levegőztetésben nincsen szerepük. Az egyes pórusok nagysága tehát a folyékony és a légnemű fázis arányát, az ösz- szes pórus aránya viszont a szilárd fázisnak a másik kettőhöz viszonyított arányát határozza meg. 31
