Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
— a párateltségi viszonyok és — a szélviszonyok. A csapadék közvetlen hatásai közé tartozik az esőcseppek és az elfolyó víz energia- tartalma (erózió), a kőzetek, illetve az ásványok oldása, a benedvesített talaj fajhőjének megváltoztatása. A csapadék közvetetten egyrészt a talajba szivárgott meny- nyiségén keresztül, másrészt a felületet elborító vagy onnan elfolyó mennyiségén keresztül fejti ki hatását. A talajba szivárgott s ott tározódott víz a növények és a talajban élő mikroorganizmusok élettevékenységét segíti elő, vagy túlzott jelenlétével károsítja. így közvetve az élő szervezetek talajra gyakorolt hatását szabályozza. A talajba beszivárogni nem tudó csapadékvíz a talaj szellőzését és a gyökerek légzését akadályozza, másrészt elfolyva, az oldatba jutott növényi tápanyagokat csökkenti, s ezáltal ugyancsak a növények talajra gyakorolt hatását módosítja. A hőmérséklet közvetlen hatása a fizikai mállásban és a talajban tárolt vagy annak felületén levő víz halmazállapot-változásában nyilvánul meg. Közvetetten az evapo- transzspiráció szabályozásán keresztül hat. A szél talajra gyakorolt hatása nemcsak a finom talaj, illetve ásványi szemcsék elszállításában nyilvánul meg (defláció). A szél szárító hatására csökken a talaj víztartalma, növekszik a növények improduktív transzspirációja. A szélirányok gyakoriságának ismerete a meliorációs beavatkozások térbeli elrendezése nézőpontjából fontos, hiszen mindig az adott időszakban uralkodó szél erejének megtörése a feladat. A télen uralkodó szelek a hófogó létesítmények, a tavaszi-nyári szelek a defláció elleni létesítmények irányát szabják meg. A talajvíz A geológiai rétegződés hatására keletkezett talajvíznek a felszínhez viszonyított közelsége, ingadozása és minősége egyaránt nagy szerepet játszik a talajfejlődésben. Kedvezőek a talajviszonyok, ha kevés ingadozás mellett kapilláris úton, jó minőségű vízzel tudják ellátni a felszínt borító növényzetet. A dús növényzet sok szerves anyagot termelve segíti a talajképződést. A kellően nyirkos talaj a talajélet számára is kedvező. Mély talajvíz esetén a növények csak a csapadékból tározódott vízhez juthatnak hozzá. Ha túl közel kerül a talajvíz a felszínhez, a talajállapot levegőtlenné válik, s a növényi maradványok csak anaerob módon bomlanak le. A vízzel telített talajban a redukciós kémiai folyamatok válnak uralkodóvá, a talajok állandóan képlékeny, szerkezet nélküli állapotban vannak. Sok ásványi sót tartalmazó talajvíz esetében a felszíni párolgás vagy már a felszín alatt a növények vízfogyasztása következtében a talajoldat töménnyé válik, s ez szikesedéshez vezet. Ez egyúttal a talaj vízgazdálkodásának teljes leromlását is okozza. A növénytakaró A növények fizikai, kémiai és biológiai hatást gyakorolnak a talajokra. Fizikai hatás a gyökereken és a föld feletti növényi részeken keresztül érvényesül. A gyökerek a laza törmelékes talajokat összetartják, kötött, tömör talajokon lazító hatást fejtenek ki. A lombfelület árnyékoló hatása véd a csapó eső rombolása ellen, beárnyékolja és így viszonylag hűvösen tartja a talajfelszínt. A növények gyökérváladéka, bomlástermékeinek szervessav-tartalma a kőzetekre vegyileg hat. A savak a talaj mészanyagát oldják, s az oldatok talajba szivárgásával az alsóbb rétegekbe szállíthatják azt. így elősegítik a feltalaj kilúgozódását, el- savanyodását. Ennek mértéke nemcsak a növényi borítottság időtartamától, hanem az illető növény által termelt szerves savak mennyiségétől is függ. Ez növényfajon27
