Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Talajadottságok
ként, illetve növénytársulásonként változó. A növények jelentős nyers ásványi tápanyagot tárnak fel és vesznek fel gyökérzetükkel. A gyökérváladékok révén oldott tápanyagok — az elhalt növényi részeken keresztül — mint felvehető tápanyagok újból bekerülnek a biológiai körfolyamatba. Az elhalt növényi maradványok szerves anyagai szolgáltatják a talajok humuszának fő alapanyagát. A humuszanyagok nemcsak a talaj tápanyagtartalmát fokozzák, hanem a talajszerkezet kialakításában is fontos szerepet játszanak. A növényi társulások, amelyek az uralkodó időjárásnak is függvényei, sokrétű hatásukon keresztül egyik döntő láncszemei a talajfejlődésnek. Pozitív, építő jellegű hatása van az erdőnek és a gyepnek; humusz- és szerkezetmegőrző a jól megművelt és kezelt, megfelelő vetési sorrendet alkalmazó szántóművelés. Talajromboló hatású a helytelen talaj művelés és a nem körültekintő növényi sorrend. A kertművelés hatása ugyancsak a művelés minőségének a függvénye. A nyers, talajnak még nem nevezhető üledékes kőzeteken először az alacsonyrendű élő szervezetek (moszatok, zuzmók, mohák) jelennek meg és készítik elő a talaj - képződés folyamatát, amelynek során egyre magasabb rendű növények megtelepedésének a feltételei teremtődnek meg. A kultúrbeavatkozások Az emberi társadalom gazdálkodó tevékenysége folyamán közvetlenül és mélyrehatóan képes a talajfejlődés folyamataiba való beavatkozásra. A negatív hatású beavatkozások sajnos általánosabbak, mint a pozitív hatásúak, márcsak azért is, mert az utóbbiakhoz tudományos felismerések, jó technikai felkészültség és jelentős pénzeszközök is kellenek. A negatív emberi beavatkozások az erdők letárolásával és a szakszerűtlen talaj műveléssel szoktak kezdődni. Ennek során megfosztják a talajokat természetes védőtakaróiktól, a műveléssel elősegítik a talajpusztulást és a talajban felhalmozódott szerves anyag gyors lebomlását. Az évszázadok alatt kialakult természetes talajtakaró néhány esztendő alatt elveszti mindazt a kedvező tulajdonságát, amelynek alapján eddig talajnak és nem kőzetnek volt nevezhető. Leromlik a szerkezete, víz- és tápanyag-szolgáltató képessége. Sok esetben csak a durva, törmelékes váz marad meg, amelyben már lehetetlenné válik a gazdálkodás. A pozitív emberi beavatkozások a helyes talaj művelésen és a vetésszerkezeten, valamint a melioráción keresztül érvényesülnek. A helyes talajművelés és vetésszerkezet lehetőséget teremt a talajokban lejátszódó mikrobiológiai folymatok egyensúlyához, a szervesanyag-tartalom állandósulásához, a megfelelő talaj szerkezethez stb. A melioráció a kedvezőtlen adottságú területek javítására irányul. Egyik alapfeltétele a vízrendezés—vízszabályozás, amelynek eszköze lejtős területen az eróziós kártételek csökkentése, illetve a rendezett vízelvezetés, sík területen a belvíz- és az árvízvédelem. Ehhez járul a negatív vízmérlegű területek öntözése is. A meliorációhoz tartozik a tereprendezés, amely a termőfelületek domborzatának kedvező kialakítására irányul. A pangóvizes talajfoltok felszámolása, a lejtőszög csökkentése ugyanis alapvetően megváltoztatja a talajfejlődést. A kedvezőtlen adottságú talajok fizikai és kémiai javítása ugyancsak a talajfejlődés kedvezővé tételére irányul. Megváltoztatja a talaj mészállapotát, káros sóinak arányát, elősegíti a talajok átlevegőztetését és vízjárhatóságát. A komplex melioratív beavatkozások hatására így a talajfejlődést irányító alapvető tényezők megváltoznak, és ezzel a talajban végbemenő fizikai, kémiai, biológiai folyamatok kedvezővé válnak. 28
