Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)

Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok

függőleges irányú elmozdulás. Orogenezisnek nevezzük azt a viszonylagosan gyors — de nem hirtelen — mozgást, amely a kőzetek eredeti telepedési helyét megváltoz­tatja. Ezek a mozgások rendszerint kéregzavarokkal (diszlokáoió) és vulkánossággal járnak együtt. A kéregmozgások hatására bekövetkező kőzetrepedéseket, ha a kőzetek egymáshoz képest nem mozdulnak el, tektonikai repedésnek nevezzük. Ha elmozdulnak, vetődés­ről beszélünk. A tangenciális irányban ható elmozdulások a gyűrődések. A belső endogén erők hatására képződnek tehát a földrészek, hegységek, változik meg a földkéreg szerkezete. A külső erők (a légmozgás, a csapadékvíz) az endogén erők hatására kialakult felszínt állandóan változtatják. Az exogén erők mindenkor a kiegyenlítődés irányába hatnak. A jobban kiemelkedő és meredekebb felületeken a külső erők koptató hatása nagyobb, mint a sík területeken. A domborzat a megha­tározója a reliefenergiának, ami a pusztító-koptató folyamatokban (denudáció) nagy szerepet játszik. Azonos energiájú légmozgás vagy vízmozgás a kőzet ellenállásának mértékében természetesen különböző nagyságrendű változásokat okoz. A laza üledékes kőzetek évente 10— 100 mm-t is pusztulhatnak, a kemény sziklákon viszont alig mérhető az éves kopás. A mállással kapcsolatosan már ismertettük a mikrodomborzatra ható külső erők fizikai, kémiai és biológiai hatását. A nagy felszíni formák (makrodomborzat) ki­alakulásában is elsősorban a víz, a szél és az élő szervezetek vesznek részt. A csapadéknak és az elfolyó felületi víznek a káros hatását eróziónak nevezzük. (Az erózió jelenségével a későbbiekben részletesen foglalkozunk.) A nagyobb befogadók, folyók geológiai munkája szállítóképességük következmé­nye. A folyó szállítóképessége tömegétől és sebességétől függ. Hatására a meder mé­lyül vagy éppen töltődik, attól függően, hogy energiája a vizsgált ponton elegendő-e a hordalék mozgatására. A különböző geológiai korokban a folyók munkaképességé­nek változása hatására alakultak ki a különböző folyóteraszok, meder- és medence- feltöltések. A kiszáradt medrek finom hordalékát a szél szállította tovább. Az általá­nos denudáció és erózió hatására laza kőzetek esetében általában kis esésű, jól ki­egyenlített domborzat, ellenálló kőzetek esetében meredek oldalfalú völgyforma, nagy szintkülönbségű domborzat alakult ki. (A szél felszínalakító munkájával a későbbiek­ben részletesen foglalkozunk.) A növényi takaró egyrészt védi a talajfelszínt a pusztulástól, másrészt sok horda­lékot szűr ki a lejtőn elfolyó vízből és a légkörből. A szállítóközeg sebességét csökkent­ve a lerakódást segíti elő. A talajvédelmi beavatkozások jelentős részében is a növé­nyeket használjuk fel a hordalékmozgás csökkentésére. A sík, kis lefolyású területek kialakulása Az epirogenezis a szárazulatok lassú kiemelkedésével és süllyedésével jár. Ilyen süllyedési folyamat figyelhető meg napjainkban, pl. az Alföld esetében. Az elmúlt 60 év alatt a Szeged—Békéscsaba vonal környéke mintegy 100— 120 mm-t süllyedt. A süllyedés révén kialakuló medencék maguk felé irányítják a folyókat, s ezek révén állandóan töltődnek. Ezért a süllyedés általában alig észrevehető, mivel a feltöltődés állandóan kiegyenlíti a süllyedést. A folyók a maguk építette hordalékkúpon szét­terülve találják meg a tovafolyásukhoz szükséges esést. Ennek hatásmechanizmusa a már említett szállítási energia változásán, illetve a hordalék szelektálódásán keresz­tül érvényesül. A folyók közelébenelőször a durva üledékek válnak ki, a finom lebegő részeket pedig áradáskor a medertől messze szállítja a víz. A medence jellegű területeket az állandó töltődés hatására igen vastag, több száz vagy ezer méter mélységig váltakozó szemcsenagyságú üledék tölti ki. Az üledékek 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom