Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
A nyugat-magyarországi meliorációs munkák. A munkák célja, hogy a kb. 2600 km2 nagyságú területen található, rossz minőségű talajokat komplex meliorációs munkák keretében a mezőgazdasági termelés számára megjavítják. Az adottságokra jellemző az évi 800—900 mm-es csapadék, az évi 150 mm vízfölösleg, a nagy vízfolyássűrűség, a savanyú és kötött talajokhoz hasonló erdei talaj, a 15—20 cm vastag termőréteg, a 40—45 % lejtésig folytatott szántóföldi és gyepművelés. A meliorációs munkák során a következő feladatok voltak: vízelvezető csatornarendszer kiépítése, talajcsövezés, mechanikai, kémiai és biológiai talajjavítás. Ezek együttes vagy szükség szerinti alkalmazásának célja volt a pangóvizes, rossz termőképességű talaj tartós meliorációja. A kedvezőtlen talaj adottságokból adódóan növelni kellett a termőréteg vastagságát, a művelt réteg vízbefogadó képességét, meg kellett akadályozni a tócsaképződést, a művelt réteget telítő vizet rövid időn belül el kellett távolítani, a háromfázisú talajállapotot tartósan biztosítani kellett. A termőréteg vastagításának, vízbefogadó képességének növelése mélylazítással történt. Ez azt vonta magával, hogy a talajban telített állapot alakult ki, hiszen a víz most már a felszínről a mélyebb rétegekbe szivárgott, ami kedvezőtlen talajállapotot idézett elő. Ezért ezt követnie kellett a drénezésnek, amelynek a fölösleges vizeket kell elvezetnie. Gazdaságossági okok miatt a szívócsöveket vakonddrénként alakították ki, a gyűjtőcsövek pedig szilárd anyagú (égetett) csövek voltak. A teljes drénrendszer hidraulikaméretezésének elve az volt, hogy ne legyen visszaduz- zasztás, mivel ez a vakonddrének élettartamát veszélyeztette. A drénezés során háromféle műszaki megoldást próbáltak ki. A nyílt árkos elrendezés esetén a vakonddrének egymással párhuzamosan haladva, a tábla szélén levő nyílt csatornába torkollanak. Hátránya az elrendezésnek, ha a vakond- drén hosszú (200—300 m), a nyílt árkok karbantartása körülményes, a dréncsövek kitor - kollásai tönkremennek. Emiatt ez a módszer nem vált be. A kavicsszűrős zárt gyűjtés elrendezés (ún. őrségi módszer) esetén a vakonddrének egymással párhuzamosan haladva, nem nyílt csatornába torkollanak, hanem 10—15 cm átmérőjű, kavicsszűrővel ellátott égetett agyagcsőbe. A gyűjtők távolsága 100—150 m volt, a csőátmérő azonban ehhez az elhelyezéshez nem volt megfelelő, így a vakonddrén- hálózatban a víz visszaduzzasztódott, ami a csövek állékonyságát veszélyeztette. Ezenkívül a kavicsszűrő költséges volt. A kombinált elrendezés esetén a vakonddrének az 5 cm átmérőjű szívócsövekbe torkollanak, amelyek a 10—15 cm-es gyűjtőcsövekbe csatlakoznak és ezek végül övárokba vezetik a vizet. A szívó- és gyűjtőcsöveknél kavicsszűrő helyett mésszel kevert talajt használtak, ami megfelelt. Ez a módszer bevált, és minden olyan esetben javasolható, amikor kötött talajok felszíni eredetű pangóvizeit kell megszüntetni, a terep esése nem nagyobb 0,2—0,3 %-nál. A káros vizek elvezetése mellett a kombinált drénezés javítja a talaj szerkezetét, hő- és vízháztartását is. Talajvédelmi létesítményeit a mélységi erózió ellen A vízmosáskötés és műtárgyai Vízmosás vagy vízmosásos terület olyan nagy (általában 15% feletti) lejtőszögű földterületen képződik, amelyről a lehulló csapadék felszínen elfolyó része a termőréteget fellazítja és fokozatosan lemossa. A vonal mentén kialakult vízmosásra jellemző, hogy rajta az összegyülekezett víz hirtelen zúdul le, hordalékot, iszapot sodorva magával. Ahol a terep esése nagy és a talaj ellenállása kisebb az elragadó erőnél, ott a víz mély árkot vág, amely állandóan nő, visszafelé rágódva a vízválasztó felé. A vízmosás tehát az eróziós folyamat legelj ájultabb állapota. Keletkezésének legfőbb oka a helytelen mező- és erdőgazdálkodás, illetőleg az erdőirtás, a talajvédelem hiánya. 198
