Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - dr. Marjai Gyula: Műszaki eljárások
lóak a táblákhoz, szélességük 100— 150 m lehet, az oldalak azonban követve a rétegvonalakat nem egyenesek, hanem enyhe ívekben követik azokat. A növények váltakozó elhelyezése a sávokkal legyen összhangban (18. ábra). Aterületi egységek hossza a körülmények szerint 200—1000 m között változik. A domborzati adottságok, a talajviszonyok alapján javasolható méretek a következők: 0,1 — 5% eséskor az egyszerű talajvédelmi tábla 150— 200 m széles, 5,1—12% eséskor a táblás sáv 100— 150 m széles, 12,1—17% eséskor egy-egy sáv 20—40 m széles, 17,1 — 25% eséskor szigorított sávokat alakítanak ki, amelynél túlsúlyban vannak az évelő szálas takarmányok. Az üzemi úthálózatot a táblásítással együtt tervezzük. Az üzemi utak lehetnek: — gyűjtőutak, — dűlőutak, — időszakos utak, — állathajtó utak. A gyűjtőutak az üzem fő közlekedési, szállítóútjai, szélességük 6—8 m. 60---------------- szintvonalak---------------táblahatár 18. ábra. Táblás sávok A dűlőutak kisebb üzemi területeket kapcsolnak a gyűjtőutakhoz, szélességük 4—5 m. Az időszakos utak egy-két táblát kapcsolnak a dűlőutakhoz, nyomvonaluk a táblától függ. Az állathajtó utakat az állattenyésztési igények szabják meg (19. ábra). Az utak mentén vízvezető árkokat kell kialakítani, és az utakat folyamatosan karban kell tartani (20. ábra). 189