Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
ból, kémiai folyamatok során válik ki. Az oldatban levő anyagok a külső körülmények változására vagy az élő szervezetek közreműködésével válnak ki és szedimen- tálódnak. A kémiai kiválás közben törmelékes kőzetek is lehetnek az ülepedett anyagban, így a határ gyakran elmosódott. A kémiai üledékes kőzetek legnagyobb része karbonátkőzet. A mészkő általában szennyezett kaiéit. Túlnyomó része tengeri üledék, amelynek kalcium-karbonát-tartalma élő szervezetek, így állatok (korallok, szivacsok, briozoák, molluszkák stb.), foraminiferák és rákok, illetve közvetlen kémiai reakciók terméke. A mészkő fehér színű, jól rétegzett. Az édesvízi mészkő (travertino) a telített hideg vagy langyos vízből kivált kalciumkarbonát átkristályosodása során keletkezik. A mészkövek a fizikai mállásnak jól ellenállnak. Kémiai oldással pusztulnak. Már gyengén szénsavas vízben is jól oldódnak. Mivel fizikai hatásra nem aprózódnak fel természetes úton, a mészkő területeken alig találunk fedőtalajt. A talaj takaróhiánya következtében a növényi társulások is csak igen korlátozottan alakulnak ki a felszínén. A könnyű oldhatóság következményei a mészköves területekre jellemző víznyelők, barlangrendszerek. Márgának nevezzük a nagy agyagtartalmú mészköveket. A kalcit és az agyag eloszlása igen egyenletes és finom. Agyagtartalma miatt a mészkőnél puhább, szerkezetére a jó rétegzettség a jellemző. Málláskor laza agyaggá esik szét. A dolomit kalcium—magnézium—karbonát-tartalmú kőzet. Többnyire tengeri üledék. A mészkőhöz hasonló, de gyenge savak nehezebben oldják. így szilárd, tartós kőzetnek számít. Laza, üledékes kőzetek A kőzetek mállása. Földünk kőzetei a környezeti hatások következtében állandóan pusztulnak. A környezeti hatás a természetes egyensúlyállapot irányában — a kiegyenlítődés felé törekvésben — nyilvánul meg. Az állandóan változó környezeti tényezők okozta feszültségek felhalmozódva, meghatározott értéket elérve valamilyen formában levezetődnek. A leginkább változó környezeti tényezők a hő, a fény, a víz és az élő szervezetek, de változik a vízben oldott anyagok minősége és mennyisége, a légkört alkotó gázok és szennyező anyagok aránya stb. is. A környezet hatására bekövetkező pusztulást összefoglalóan mállásnak nevezzük. Két fontos fajtája a fizikai és a kémiai mállás. A fizikai mállás a kőzetek felaprózódá- sát, a kémiai pedig az anyag vegyi átalakulását, s így minőségi megváltozását eredményezi. A fizikai mállás a hőmérséklet-változás, a víz megfagyásával járó térfogat-növekedés, a csapadék, illetve az elfolyó víz energiája, a növényi gyökerek repesztő hatása, az állatok és az emberek élettevékenységének a hatására jön létre. A hőmérséklet ingadozása a felületi rétegeket különböző mértékben terjeszti ki, illetve húzza össze. Az ebből fakadó feszültségkülönbségek a kőzetalkotó ásványok egymás közötti fellazulásával egyenlítődnek ki. A hőmérséklet-ingadozás mállasztó hatása függ az ingadozás amplitúdójától, a változás lefolyásának sebességétől, a kőzet hőfelvevő képességétől és fajhőjétől. A kőzetek hőfelvevő képessége elsősorban színüktől függ. A víz megfagyásával járó térfogatnövekedés a kőzetek hézagaiban, repedéseiben megfagyott víz repesztő hatásával jár. A fagy hatása akkor a legerőteljesebb, ha a hézagokat a víz teljesen kitölti. A vízcseppek romboló hatása a csepp, illetve az elfolyó víz tömegének és sebességének megfelelő energia révén nyilvánul meg. A víz másik fizikai hatása az erősen nedvszívó kőzetek (pl. márga, agyag stb.) felpuhításán keresztül érvényesül. A szél a megmozgatott levegőben levő finom homok- és porszemek csiszoló hatásán 18
