Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
Kamarás Miklós: A meliorálásra szoruló területek természeti adottságai - Geológiai adottságok
keresztül pusztítja a kőzeteket. Elsősorban a hőmérséklet-ingadozások hatására már meglazult kőzetrészeket károsítja. A fizikai erők hatására aprózódnak fel végeredményben azok a törmelékek, amelyek a talajosodás folyamatának kiinduló anyagai. A kémiai mállás során az anyag minőségi változását túlnyomó részben a víz, a széndioxid, az oxigén és az élő szervezetek által létrehozott, vegyileg aktív váladékok hatása okozza. A kémiai mállás legáltalánosabb folyamata a vízben való oldás. Az oldás csak kevés kőzeten nagymértékű (kősó, gipsz, mészkő). Kismértékben azonban sok kőzet oldódik, pl. a szilikátok, amelyek oldódás közben hidrolitosan bondanak. A víz oldó hatását segíti az esővízben oldott szén-dioxid, vagyis a szénsav. A szul- fidot tartalmazó ásványok bomlásakor víz és oxigén hatására kénsav keletkezhet, amely megtámadja, illetve oldja a kőzetek jelentős részét. Az élőlények — mind a parányszervezetek, mind a magasabb rendű növények — a jelentős szén-dioxid-termelés mellett szerves savakat is szintetizálnak. Szerves savak keletkezhetnek azonban az elhalt szerves anyagok bomlástermékeként is, többnyire baktériumok hatására. A mállás során felaprózódott kőzettörmelék a szél, a víz vagy a gravitáció hatására elmozdulhat, illetve szállítóközeg segítségével elszállítódhat. Helyben csak kivételesen ritka esetekben, pl. teljesen sík területen marad a kőzettörmelék. A széllel vagy a vízzel való szállítás során a súrlódó erők hatására a törmelék tovább aprózódik. A kopásjellegű felaprózódás a hordalékmozgatás során a durvább törmelékdarabokat csiszolja, gömbölyíti. A megmozgatott nagyobb kőzettörmeléknek a kisebbekre őrlő hatása van. A patakok, folyók a befogadók felé közeledve általában csökkenő medereséssel, s így csökkenő energiájukkal, más-más, egyre csökkenő szemcsenagyságú görgeteget, illetve lebegtetett hordalékot mozdítanak tovább, s a már nem mozgatott hordalékrészek leülepednek. így a szállítóközeg energiaváltozásának hatására a szállított anyag osztályozódik. Kavics. Azok a nagyobb törmelékdarabok, amelyek nagysága 20 és 200 mm közötti. A 2 és 20 mm közötti átmérőjű kőzet-, illetve ásványdarab a murva. Homok. Az a laza kőzet, amelynek szemcséi 2 és 0,02 mm közötti nagyságúak. A tizedes osztásnak megfelelően megkülönböztetünk durva és linóm homokot. A homok a meliorációs munkák során kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonsága következtében okoz problémákat. A szemcsék viszonylagos kis felülete és a durva pórusok miatt a víznyelés gyors és a víztározás igen kicsi. A laza, ragasztóanyag nélküli szemcséket még a kis energiatartalmú szállítóközegek is könnyen elsodorják. Eközben a szemcsék kopnak, gömbölyödnek, s bizonyos mértékben osztályozódnak. Agyag. Az e névvel jelzett üledékes kőzetek alkotják az egyik legkiterjedtebb talajalkotó kőzetet. Szemcséi 0,02 mm-nél kisebbek. A 0,002 mm-nél kisebb alkotóit kolloid anyagoknak nevezzük. Ezek kocsonyás, enyvszerű anyagok, amelyek diszperz rendszert alkotnak. A finom szemcsék következtében kohéziójuk nagy, ezért koherens anyagoknak is nevezzük az agyagokat. A folyadékban diszpergált kolloidok szolt alkotnak. Sók hatására a kolloidrészek összetapadnak, amit koagulálásnak neveznek. A kocsonyás koagulált kolloid a gél. Az agyagok tulajdonságai lényegesen eltérnek annak az ásványnak a sajátságaitól, amelyből a felaprózódás során keletkeztek. Ez elsősorban az alkotó szemcsék kicsiny méretének a következménye. Minél kisebb szemcsékre aprózódott egy egységnyi tömeg, annál nagyobb a szemcsék összfelülete. A felületnek az adszorpció és a kémiai változások (pl. báziskicserélés) terén van nagy jelentősége. Itt játszódnak le mindazok a folyamatok, amelyek a mezőgazdaság oldaláról tekintve jelentősek, s helyes agrotechnikával, meliorációval befolyásolhatók. Az agyagok tulajdonságai függenek azok ásványi, mechanikai és kémiai összetételétől. 2* 19
