Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
sulásának a megakadályozása vagy mérséklése, illetve a már kialakult vízmosások talajának megkötése. Ezek a fásítások már nem az egész védett területet borítják, hanem a veszélyes víztömegek kialakulásának, a vízmozgás felgyorsulásának a helyein, valamint a megkötendő vízmosások övezetében létesülnek. Kevésbé feltűnő a rétegerózió, amely a felszíni rétegnek, tehát a talaj legértékesebb részének a lemosásával károsít. Ez az eróziós forma a sík vidékek kötött, rossz vízbefogadó képességű talajtípusain is eléggé gyakori, amikor is már a szemre alig feltűnő kisebb egyenetlenségek a víz felszíni mozgását váltják ki. (Jellegzetes rétegeróziós forma pl. a padkás szik.) A rétegerózió ellen szintén az egész veszélyeztetett terület erdősítése nyújtja a leghatásosabb védelmet. Erre azonban rendszerint már csak az erózió előrehaladott állapotában kerül sor, amikor is már inkább a talajjavító erdő- telepítésről beszélhetünk. Magyarország területének 40%-át érinti az erózió kártétele. Ebből 10% erősen, 15% közepesen és 15% gyengén erodált talaj. Az erdők fenntartása. Az eróziót elhárító erdősítések, fásítások az adott természeti helyzettől, a komplex meliorációs kívánalmaktól és nem utolsósorban a növénytermesztési igényektől és lehetőségektől függően különböző formákat és rendszereket képezhetnek. Elsőrendű és kézenfekvő feladat az erózióval veszélyeztetett területeken a meglevő erdők fenntartása, ha szükséges és lehetséges, az állományszerkezet, állomány- szegély megfelelő alakításával védőhatásuk fokozása (6. kép). Meredekebb lejtőkön az erdő alatt is létrejöhetnek eróziós veszélyt jelentő vízmozgások. Ez a veszély a vizet rosszul befogadó kőzeten, talajtípusokon fokozott. Ennek megakadályozására az ilyen meredek talajú erdőkben is szükség lehet a rétegvonalak irányában elhelyezett vízfelfogó és vízelosztó műszaki létesítményekre (sáncok, ugróárkok, vízvezetők, szivárogtatóárkok vagy -gödrök stb.). E vízfelfogó, vízvisszatartó létesítmények által teremtett kedvezőbb helyi vízellátottságra alapozva elvégezhető a védőhatás fokozása céljából esetleg szükséges fák [pl. gyertyán, mezei juhar, hárs) és cserjék (fekete bodza, fagyai, veresgyűrűsom, bangita (Viburnum lantana) stb.] alátelepítése. Az erdőszegélyek lezárása. Különösen ott, ahol erőteljes vízbeáramlásra kell számítani, elengedhetetlen feladat. A célt cserjeszegéllyel érhetjük el leghatásosabban. Ehhez a vadrózsa vagy csipkerózsa (Rosa canina), a galagonya (Crataegus monogyna, C. oxyacantha), a fagyai (Ligustrum vulgare), a kökény (Prunus spinosa), az ördögcérna (Lycium barbarum), a hóbogyó (Symphoricarpus albus), a mogyoró (Coryllus avellana), a feketegyűrű vagy tatárjuhar (Acer tataricum), a bokorszedrek (Rubus fruticosus, R. procerus stb.), az ezüstfa vagy olajfűz (Elaeagnus angustifolia) felelnek meg leginkább. Erózióveszélynek kitett, illetve erózió elleni védelmi rendeltetésű erdőkben a legeltetést a legszigorúbban tilalmazni kell. Igen fontos és állandó készenlétet igénylő tennivaló annak a megakadályozása is, hogy az erózióveszélyes lejtőkön az erdei utak, rönkközelítő nyomok bevágásai válhassanak az erózió támadási helyeivé. összefüggő védőerdő. Az eróziós kimosásokkal, árkokkal, vízmosásokkal erősen szabdalt minden olyan területen, amely tereprendezéssel gazdaságosan nem tehető alkalmassá mezőgazdasági művelésre, összefüggő védőerdőt kell telepíteni. Úgyszintén összefüggően célszerű erdősíteni a vízgyűjtők felső részein a sekély termőrétegű, legtöbbször már agyonlegeltetett, legelőnek is kis értékű területeket. A termőhelyi adottságok itt gyakran annyira kedvezőtlenek, hogy egyes részeiket vagy akár az egész területet is csak cserjékkel lehet betelepíteni. A cserjésítés előnye, hogy a cserjefajok általában gyorsan nőnek. Előnyösek a gyökérsarjak útján terjeszkedő vagy magról könnyen újuló, terjeszkedő fajok. A 25%-nál meredekebb területeken szintén az erdőtelepítés a leginkább hatékony és leggazdaságosabb erózió elleni védekezési mód. Egyes sajátos szőlő- és gyümölcstermő tájakon természetesen mérlegelni szükséges e kultúrák, illetve a védőerdő-telepítés vagylagosságának a meliorációs és gazdaságossági oldalait is. Az ilyen meredek lejtőkön nemcsak az erdőtelepítés 135
