Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A komplex meliorációs rendszer keretében a fásítás beiktatásával többnyire fokozható más meliorációs intézkedések hatékonysága, bizonyos esetekben pedig azok érvényesülése vagy tartóssága a kapcsolódó fásítás nélkül nem is remélhető. így pl. a laza talajokon szélvédő fásítások nélkül a defláció továbbra is zavartalan érvényesülése semmivé teheti a költséges talajjavítási, vízrendezési stb. munkák hatását és a drága műtárgyakat. Vagy a lejtős területeken a vízgazdálkodási viszonyoknak és a talaj termőerejének (mind a talajjavítás, mind a tápanyag-utánpótlás érvényesülésének) a tartós és biztonságos feljavítása elképzelhetetlen az erózió elleni védőerdősítés nélkül. Az erdősítések—fásítások meliorációs hatása mind közvetlen, mind pedig közvetett érvényesülésében kiemelkedő helyet foglal el a környezet védelmében és fejlesztésében, illetve a tájgondozásban, a természeti táj fejlesztésében, amelyek mindegyike tulajdonképpen nagyobb területi egységeket érintő, tágan értelmezett komplex meliorációs tevékenység. Ebben a vonatkozásban az erdők és a más jellegű fásítások szerepe azért is különleges jelentőségű, mert ezek leginkább alkalmasak a természetes egyensúlyi állapot fenntartására vagy az emberi beavatkozással megbontott egyensúly helyreállítására, de az emberi termelési tevékenységgel kialakított új, mesterséges körülményeknek megfelelően módosított természeti egyensúly kialakítására is. A költségszint azért is többnyire jóval kisebb minden más meliorációs eszközhöz képest, mert a fásítás mint meliorációs rendszer helyesen kialakítva, jóformán teljesen „önfenntartó”, azaz mint természetes vagy legalábbis a természeteshez közel álló életközösség kis munka- és költségráfordítással önmagában is hosszú ideig nemcsak fennmarad, hanem a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodás folytán mindig fejlődik, erősödik, a várt szabályozó és melioráló hatást folyamatosan „újratermeli”, kifejti. A talajok termőképességének javítása fásítással Mindenekelőtt olyan esetekben kerül sor a talaj termőképességének fásítással való javítására, amikor más meliorációs módszereknek vagy a hatékonysága önmagában nem kielégítő, vagy a fajlagos költségszintjük elfogadhatatlanul magas. Ilyenkor általában a kérdéses terület teljes beerdősítésével közvetlenül kívánjuk elérni a várt meliorációs hatást. De alkalmazhatjuk a fásítást más meliorációs elemek hatékonyságának fokozása, tartósságának biztosítása céljából is. Ez esetben a fásítások meliorációs hatása nem mindig közvetlenül és elsősorban magán a fával beültetett területen érvényesül, hanem azt jóval nagyobb területi kiterjedésben és jelentékeny távolságig érezteti. A térbeli elrendezés ekkor nem elsősorban a zárt, kisebb-nagyobb kiterjedésű erdőállomány, hanem erdősávok, erdőfoltok, facsoportok olyan, nagyobb területet behálózó rendszere, amelynek térbeli rendjét és nagyságát az adott terület növénytermesztési, hasznosítási igényei és az oda tervezett meliorációs rendszer konkrét szükségletei szabják meg. Ilyenkor nem erdősítésről, hanem fásításról (pl. szélvédő, talajvédelmi stb.) beszélünk. Talajjavítás erdőtelepítéssel Az erdők telepítésével kedvezőbb talajszerkezet kialakulását, a vízgazdálkodás javulását, a humusztartalom növekedését, a talajbiológiai folyamatok feltételeinek a kedvezőbbé válását és a mikroorganizmusok hasznos tevékenységének a fokozódását kívánjuk elérni. Mindezek összhatásukban a termőréteg mélyülését és a talaj természetes termőképességének a növekedését eredményezik. Erdőtelepítésre mint meliorációs eszközre következésképpen azokon a területeken van szükség, amelyeken 127
