Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
a termőréteg sekély, a talajszerkezet, a vízgazdálkodási adottságok és a talaj szellő- zöttség kedvezőtlen, a szokásos agrotechnikai módszerekkel és lehetőségekkel (talaj- művelés, tápanyag-utánpótlás, kémiai talajjavítás stb.), műszaki létesítményekkel kellő eredményű és elfogadható költségszintű, tartós javulás nem érhető el, de a sikeres erdőtelepítést a meglevő természeti adottságok még lehetővé teszik. Ilyen helyzetek adódnak: a különböző mértékben erodált lejtős területeken (egykori erdőtalajok csonka — A-szintjüket egészen, B-szintjüket részben vagy egészben elvesztett — szelvényű maradványai); vagy éppen az eróziós hordalék lerakásának, állandó hordalék- (iszap-) elbontásnak nagymértékben kitett területeken; egyes kedvezőtlen tulajdonságú talajtípusokon (pl. sekély termőrétegű kavicsos-köves váztalajok, egyes időszakosan szélsőséges vízellátottságú pszeudoglejes és réti talajtípusok, sekély termőrétegű, de még erdősítésre alkalmas szikes talajtípusok stb.). Ebbe a kategóriába sorolhatók azok a magas talajvízszintű területek is, amelyeken a magas talajvízszint az okszerű gépesített mezőgazdasági termelést akadályozza, műszaki létesítmények segítségével elfogadható eredménnyel, biztonságosan és megfelelő költséghatárokon belül nem szabályozható, viszont az erdő nagyobb víz- fogyasztása bizonyos minimális mértékű talajvízszint-csökkentést eredményezhet (biológiai drenázs). A felsorolt esetek többségében az erdősítés nemcsak a meliorációnak, hanem egyúttal a racionális földhasznosításnak is eszköze, e kétirányú rendeltetés tehát gyakran egyidejűleg érvényesíthető. Az erdők az említett kedvező, közvetlen talajjavító hatásukat mindenekelőtt a vízgazdálkodás szabályozásával, szerves anyag termelésével, illetve annak a talajra és a talajba juttatásával, a gyökérrendszer kifejlesztése és működése kapcsán a talajban végbemenő mechanikai és kémiai folyamatok útján fejtik ki. A csapadék esési energiájának mérséklése. A csapadékvíz a fák koronájáról nem sebes mozgású cseppekben, hanem a mozgási energiájának jelentős hányadától megfosztva, többé-kevésbé porlasztóit állapotban jut a talajra. Az erdő talajának felszínére került, kis mozgási energiájú vízből még a rosszabb felszíni vízbefogadó képességű talajokba is jóval több szivároghat be, mint nyílt területeken. Ekként nemcsak a felszíni erózió lehetősége mérséklődik, hanem a talaj vízmérlege is kedvezőbbé válik. Ezt nagymértékben elősegíti az erdő avartakarója, amely a talajfelszínt egyenetlenné teszi, mintegy érdesíti. A talajra jutó víz porlasztását fokozza az erdő belsejének függőleges tagoltsága (több koronaszintű erdő; az uralkodó koronaszint alatt a faállomány belsejét kitöltő, ún. második koronaszinttel és a talajt közvetlenül takaró cserjeszinttel, majd a gyep- és a mohaszinttel). A korona által visszatartott csapadék V4 — V-j-át teszi ki az összes csapadékmennyiségnek. Változik a fafajtól, a faállomány korától, az évszaktól és természetesen a csapadék intenzitásától függően. A fenyők több csapadékot tartanak vissza, mint a lomblevelű fafajok, az idős fa többet, mint a fiatal, a lomberdők csapadékátbocsátó képessége a vegetációs időszakon kívül nagyobb, mint nyáron stb. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a lombkorona által visszatartott víz nem jelent teljes veszteséget. Egy részét ugyanis a fák a leveleken, hajtásokon keresztül közvetlenül fölveszik, más része növeli az erdő légterének páratartalmát. Ebből a lombozat ismét tekintélyes mennyiségű vizet kiszűrhet a pára kon- denzálódása révén, másrészt a nagyobb páratartalom a lombkorona transzspirációs vízfelhasználását csökkenti, és ezzel a talajban tárolt vízkészlet elhasználását lassítja. Vagyis a lombkorona által visszatartott csapadékhányad is az ún. aktív víz- gazdálkodás elemévé válik. Az erdei avartakaró. Talajvédő, talajképző és talajjavító szerepe kiemelkedő, jó víztároló képessége következtében pedig mind a területi vízgazdálkodásban, mind a talaj vízháztartásának befolyásolásában alapvetően fontos tényező. Ez azzal is összefügg, hogy az erdő avartakarója bomlási termékei révén a talaj vízgazdálkodását jelentősen befolyásoló fizikai tulajdonságoknak lényeges alakítója. Az évente felhalmozódó avar mennyisége és tulajdonságai a fafajtól is függenek: évente hektá128
