Szabó János (szerk.): A melioráció kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1977)
dr. Sipos Sándor: Meliorációs eljárások - Agrotechnikai eljárások
A hasznosítás szervezése során a legeltetés technikai megoldása és az utak jelentősége érdemel külön említést. Lejtős területeinken — öntözetlen körülmények között — a szakaszváltó rendszer állandó szakaszos változatát alakítjuk ki. A szakasz nagysága tegye lehetővé a munkák gépesítését és nagyüzemű hasznosítását. A szakaszok elhelyezése és a használat sorrendjének kidolgozásakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy: — az állatok a rétegvonalak mentén legelnek, ezért (és a gépek gazdaságos üzemelése végett is) nyújtott téglalap alakú szakaszokat kívánatos kialakítani; — a trágyaszennyezés okozta terméskiesés elkerülésére a legeltetést a szakasz alsó részén kell kezdeni, és a lejtőn lefelé haladva folytatni; — a felhajtóutakat ugyanolyan gondosan kell kiképezni, mint a lejtős szállító- utakat, de több karbantartást igényelnek a fokozott használat miatt. Melioráció fásítással A fásítás mint a komplex üzemi, tájgondozási és környczetfejlesztcsi meliorációs rendszerek szerves része Mint általában minden termelésfejlesztési intézkedés, egy-egy üzem egészét vagy akár a még nagyobb területi kategóriákat átfogó meliorációs rendszerek is akkor a leghatékonyabbak, ha azok az adott helyzetben szükséges és lehetséges valamennyi meliorációs elemet egyidejűleg, egymást szervesen kiegészítve, komplex módon tartalmazzák és alkalmazzák. A mezőgazdasági üzemek nagysága ma már nemcsak indokolttá, de lehetővé is teszi már az általános üzemi meliorációban is a komplexitás elvének érvényesítését, a nagyobb területekre, a tájrészletekre kiterjedő meliorálás során pedig ez eleve elkerülhetetlen. Az átfogó komplex meliorációs rendszernek szinte minden esetben nélkülözhetetlen, a többi meliorációs tevékenység hatékonyságát is jelentősen befolyásoló eleme a fásítás, de sok esetben, különösen egyes speciális rendeltetésű meliorációs célkitűzések valóra váltásakor kizárólagos vagy főszerepet is játszhat. A fásítások meliorációs rendeltetésüket az adott helyzethez igazodva sokféleképpen, akár közvetlenül maguknak a termesztési lehetőségeknek a befolyásolásával, akár pedig közvetett módon, más, racionálisabb hasznosítási feltételek megteremtése révén tölthetik be. Közvetlen meliorációs hatás. Elsősorban a talaj természetes termőképességének a növelésében vagy legalábbis a termőképességet fenyegető veszélyek elhárításában, mérséklésében nyilvánul meg. Ilyen lehet egyebek között: a beerdősített területek talajviszonyainak a megjavítása (a termőréteg mélyítése vagy éppenséggel a már korábban lepusztult termőréteg regenerálása); a talajfelszín eróziós és deflációs pusztulásának, ezen keresztül a termőréteg elvékonyodásának vagy eltűnésének a megakadályozása (vagy legalábbis a folyamat csökkentése); a növénytermesztést a kedvezőtlen klimatikus és kinetikai behatások révén károsító szélmozgások erejének a tompítása; a fák nagy transzspirációs vízfogyasztása révén a talaj esetleges túl- nedvesedésónek az elhárítása (az ún. biológiai drenázs); bányagödrök, bányahányók és más, ún. roncsolt területek újrahasznosítása (rekultivációs fásítások) stb. A közvetett meliorációs hatás a melioráció fogalmának jóval tágabb értelmezésével, ennek keretében mindenekelőtt a racionális földhasznosítással kapcsolatos. Adott helyen, a más művelésre kevésbé vagy okszerűen nem alkalmas területek hasznosítási meliorációját, nagyobb értékű kihasználását teheti lehetővé. Ilyen értelemben már maga az erdőtelepítés is meliorációs ténykedést jelent, legtöbbször minden más kapcsolódó meliorációs eljárás alkalmazása nélkül is. 126
